Bolberitz Károly

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Dr. Bolberitz Károly (Budapest, 1906. január 21. – Budapest, 1978. március 20.) egészségügyi és vegyészmérnök, közgazdász, a vízhigiénia szaktekintélye. Heller Farkas unokaöccse, öt gyermeke közül híressé lett fiai: Bolberitz Tamás karmester és Prof. Dr. Bolberitz Pál teológus.

[szerkesztés] Életrajza

A Rákócziánumban (a mai budai Rákóczi Ferenc gimnáziumban) érettségizett, majd az 1920-as és '30-as években a Műegyetemen szerzett vegyészmérnöki és közgazdasági oklevelet. Először az Országos Közegészségügyi Intézet munkatársa volt, majd 1935–1938 között az Iparügyi Minisztérium, ezt követően az Ovomaltine-ról is híres svájci Wander Gyógyszergyár magyarországi főmérnöke, vezérigazgatója volt. 1948-tól nyugdíjazásáig az Országos Közegészségügyi Intézetben folytatott kutatómunkát a vízegészségügy, az ipari üzemek vízgazdálkodása, a vízkezelési technológiák kidolgozása és a szennyvíztisztítás területén. Jelentős szerepe volt számos szabvány és egészségügyi rendelet megalkotásában, több egyetemi jegyzet szerkesztésében, megírásában.

[szerkesztés] Művei

A helyesen megépített ásott kút Budapest, 1961.
Ipari üzemek vízháztartása Budapest, 1962.
Ipari vízigények meghatározása Budapest, 1956.
Ipartelepek vízháztartásának ábrázolása Budapest, 1954.
Az ipartelepek vízgazdálkodásának mennyiségi és minőségi kérdései Budapest, 1954.
Magyarország vegyészeti ipara Budapest, 1933.
Németország nyersanyag önellátási törekvései Budapest, 1936.
Statisztikai matematikai módszerek a vizek higiéniai elbírálásánál Budapest, 1953.
Szennyvízelvezetés 2.: Szennyvíztisztítás és átemelés Budapest, 1966.
Tájékoztató kórházi szennyvízkezelők részére Budapest, 1957.
Többféle vizet hasznosító vízművek kevert vizeinek problémái Budapest, 1977.
A vízfertőtlenítés időszerű kérdései Budapest, 1959.