Bráhmana

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Bráhmana (szanszkritul: papi szöveg), a Kr. e. X-VIII. században keletkezett szanszkrit irodalmi mű. A nyelv legrégebbi emlékei közé tartozik. Névleg a Véda himnuszgyűjteményhez tartoznak mint azok magyarázatai, vajójában egyrészt az áldozati szertartások módjait írják le részletesen, másrészt a szertartások misztikus értelmezésével foglalkoznak. Néhány közbeszőtt legenda irodalmi szempontból is értékes. Kultúrtörténetileg a legfontosabb a „Satapatha-bráhmana" (Százösvényű bráhmana), amely a legtöbb legendatöredéket és vallástörténeti szempontból jelentős hivatkozást tartalmazza. A bráhmanákhoz kapcsolódnak az áranjaka és az upanisad elnevezésű vallásbölcseleti szövegek.

[szerkesztés] Források

Buddhista lexikon (Budapest, év nélkül, Trivium kiadó)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Satapatha-bráhmana, VI.1.1–3. (pdf, 140kb). (Fordította Fórizs László)