Copf stílus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A copf stílus (vagy egyszerűen csak copf) művészeti stílus volt Közép-Európában a 18. század folyamán.

Fellner Jakab szobra Tatán

Tartalomjegyzék

1 A név eredete
2 Előzményei
3 Az irodalomban
4 Az építészetben
5 Forrás
6 Lásd még

[szerkesztés] A név eredete

A copf a német Zopfból ered és valami ósdit, elavultat, nagyképűt és unalmast jelent. A C. eredetileg hajfonatot jelentett, amint a középkori nők azt viselni szerették, később, a 18. század elején, a porosz katonai viseletbe vették át, míg a francia forradalom ennek a furcsa szokásnak véget nem vetett.
Régebben magyarul is időnként "zopf" formában írták (pl. Kardos Gy.: A magyar barokk- és zopf-építészet rövid összefoglalása, 1952).
A szó az oszlopfők és szemöldökpárkányok füzéres és a copfra mint hajviseletre emlékeztető díszítményeire utal.

[szerkesztés] Előzményei

A copf vagy paróka-stílus a játszi, cicomás, kicsinyes rokokó stílusra, a XIV. és XV. Lajos stílusára következett és bizonyos fenségest és komolyságot szenvelgett a könnyűvérű, ledérkedő rokokóval szemben. Franciaországban e stílus megfelelőjét XVI. Lajos királyról "Louis seize" (vagy Louis XVI) stílusként ismerik.

[szerkesztés] Az irodalomban

A copf-stílus ugyanazon korbeli irodalmi és művészeti termékeknél mutatkozik és rokonértelmű a paróka- vagy a barokk stílussal. A német irodalomban leginkább Gottschedet és a sziléziai iskolát lehet a copf stílus legjelentékenyebbjeinek tekinteni, akik ellen Lessing és utódai a klasszicitás újraélesztésével és nemzeti motívumok teremtésével a legélénkebben reagáltak. Franciaországban Voltaire törte meg ugy a rokokó-, mint a parókaizlést.