Csór

Székesfehérvár és Várpalota között fekszik, utóbbihoz kicsit közelebb. Három kilométerre található Veszprém és Fejér megye határa. Északon a Bakony, délen a Sárrét öleli körbe. Szomszédos falvak közül egyedül Iszkaszentgyörgyre vezet út. Csór kiemelt vízbázissal, rendkívül jó minőségű vízzel rendelkezik. A vízmű mellett található hegyből fakadó karsztforrás látja el vízzel Székesfehérvárt, s a helyi embereket. De egyéb források is léteznek, amik melegvizesek.

[szerkesztés] Története

1193-ban III.Béla a fehérvári keresztesek konventjének adományozta Bivalt. Bival ma az a terület, amit a hagyomány Gusztus-pusztának hív. Eredetileg a konvent custosának a kezében volt. Ám ezt nem lehet szervesen Csór történetéhez kapcsolni. Nem úgy az 1256-os kódexbeli említést. Ekkor Chort emlegetnek, ami az ótörök Cur méltóságnévre vezethető vissza. Falunk nevét igen sokféleképpen olvashatták a kutatók: Choor, Czor, Chior, Chyor, Csoór.

1476. december 11-e jeles nap a község történetében. Előző napon Mátyás király Fehérvárra jött, hogy bevárja hitvesét Beatrixot. 11-én az egész követség megindult Csór irányába, hogy már ott fogadja a hitvest. Címerben a csukát tálcán felszolgáló fogadós van, valamint Mátyás, meg egy holló. És persze a szőlőfürt.

A török a XVI század folyamán többször is végigdúlta Fehérvárt és környékét. Akik tudtak, azok a mocsárba menekültek, vagy a környező hegyekbe. De a folyamatos rablások lehetetlenné tették itt az életet. Az viszont biztosan tudjuk az összeírásokból, hogy teljesen soha sem néptelenedett Csór, hiszen működtek a malmok, s másfél jobbágytelek után szedték az adót.

A török elvonulta után főleg református svájciak és katolikus svábok, valamint tótok érkeztek. De jó néhány magyar család is letelepedett. A falu 1780-ban háromnyelvűnek, 1818-ban kétnyelvűnek számított. A falu ősi része a Tabán, amit egyértelműen bizonyít a terület szerkezete (halmaz).

Innentől kezdve a lakosságszám emelkedik, a XIX. századi gazdasági fellendülés következtében majdnem eléri a kétezret. Főleg agrárnépesség lakja. A kivándorlás és az első világháború visszaveti a növekedést. 1939-ig mérsékelt változást láthatunk. Az újabb háború már nem csak a frontélmények meséléséből áll a csóriaknak. 1944 decemberétől 1945 márciusáig folyamatos harcok dúlnak a német és orosz csapatok között. A polgári lakosság jelentős része nyugat felé menekül.