Csőd

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a lapot át kellene olvasni, ellenőrizni a szavak helyesírását és a szöveg nyelvhelyességét.

A csőd egy fizetésképtelen vállalkozás esetében egy olyan helyzetet jelent, amikor az adós és hitelezői független segítővel próbálják az adósságokat átütemezni és a fizetőképességet helyreállítani. Hétköznapi értelemben a csőd olyan helyzetet jelent, amikor valakinek egy vállalkozása nem sikerül.

A csődvédelem intézménye azt a célt szolgálja, hogy egy lejárt adósságaiért helytállni nem képes vállalkozást a hitelezők ne számolhassanak fel azonnal. A fizetésképtelen vállalkozás tulajdonosai a csődeljárás keretében (csődöt mondva) az állam felügyelete mellett megpróbálhatják a vállalkozást megmenteni. Ehhez általában közérdek fűződik, mivel sok vállalkozás a pillanatnyi fizetésképtelenség ellenére újra értéktermelővé válhat, amivel egyben munkavállalóinak és üzletfeleinek is sok kellemetlenséget takaríthat meg. A magyar jogban a csődvédelmet a csődeljárás garantálja. A sikertelen csődeljárás után a hitelezők a vállalkozást felszámolhatják.

Piacgazdaságban a fizetésképtelenségnek alapvetően három rendezési módja lehet:

az adós és a hitelezők közötti bizalom esetén az adósságok átütemezése
a csődvédelem keretéből kiindulva az adós gazdálkodó szervezet fiezetőképességének, illetve működésének helyreállítására irányuló reorganizáció
az adóssal szembeni hitelezői követelések kielégítésére és az adós működésének lezárására irányuló felszámolás.

A hatályos magyar csődtörvény (vagy csődgondnokok) csődjét mutatja, hogy a magyar csődeljárások szinte kivétel nélkül felszámolási eljárásban, azaz sikertelenül végződnek.

[szerkesztés] A csődeljárás

A hatályos magyar csődtörvény (Cstv.) háromféle eljárást szabályoz: a csődeljárást, a felszámolási eljárást és a végelszámolási eljárást. (Az utóbbi tulajdonképpen független a csőd fogalmától, mivel nem fizetésképtelenség esetén kerül sor végelszámolásra.) A hatályos csődtörvény előtti magyar jogi nyelvben a csődeljárás a fizetésképtelenségi eljárást általában jelentette. A hatályos csődtörvény a csődeljárás kifejezést új jelentéssel ruházta fel.

A csődeljárás vagy az adós bejelentésére indul (ún. öncsőd) vagy bármely hitelező kezdeményezésére. A csőd bejelentése után a csődbe jutott adós és hitelezői kényszeregyezségre törekednek, amelynek keretében

megállapítják az adós kötelezettségeinek mértékét,
a hitelezők részére való kifizetések („a hitelezők kielégítése”) sorrendjét,
esetleg egyéb megállapodásokat kötnek.

A magyar csődtörvény személyi hatálya csak a gazdálkodó szervezetekre terjed ki, természetes személyekre nem.

A csőd szigorú jogi szabályozás alá esik, amelynek megsértése csődbűntettnek minősülhet. Tervgazdálkodásnál, az állami tulajdon túlsúlya esetén a csődre nem volt lehetőség, mert az egyik állami vállalatnak a másikkal szemben fennálló tartozását az állam mint tulajdonos más eszközökkel (pl. átszervezés) rendezte – és a veszteséget viselte. A magyar gazdaságba a felszámolási eljárásról szóló 1986. évi 11. törvényerejű rendelet (Ftvr.) hozta vissza a fizetésképtelenségi eljárást.

A megegyezés hiányában az adós gazdálkodó szervezetet felszámolják.

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Régi magyar csődtörvény (1881) [1]
Hatályos magyar csődtörvény (1991) [2]
1094/2005. (IX. 19.) Korm. határozat a csődről szóló törvény koncepciójáról és a gazdasági forgalom kiszámíthatóbb, átláthatóbb működését elősegítő intézkedésekről [3]
1346/2000/EK rendelet a fizetésképtelenségi eljárásokról magyarul [4]
1346/2000/EK rendelet a fizetésképtelenségi eljárásokról az EU más hivatalos nyelvein [5]