Csengőd
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|
|||||
| Régió | Dél-Alföld | ||||
| Megye | Bács-Kiskun | ||||
| Kistérség | Kiskőrösi | ||||
| Rang | község
|
||||
| Terület | 48,89 km² | ||||
| Népesség | |||||
|
|||||
| Irányítószám | 6222 | ||||
| Körzethívószám | 78 | ||||
| Térkép |
Település Mo. térképén |
||||
Csengőd község Bács-Kiskun megye Kiskőrösi kistérségében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Csengőd a Kiskunsági Homokhátság egyik települése, a megyeszékhely Kecskeméttől közúton mintegy 50 kilométerre délnyugati irányban, az 53-as főútvonaltól 6 kilométerre északkeletre helyezkedik el. Vonattal Budapest és Kiskőrös felöl érhető el. Kiemelt tájvédelmi körzete a Turjános, mely a Kiskunsági Nemzeti Park kezelésében áll. A Kolon tó egy része is Csengődhöz tartozik.
Külterületi lakott helyek: Bucka, Kiscsengőd, Kullér, Tibold. A lakosság fő megélhetési forrását a mezőgazdaság, illetve azokhoz kapcsolódó feldolgozóipar jelenti.
Baltás István polgármester
[szerkesztés] Története
A Duna-Tisza közötti területen a magyar nép honfoglalása előtti időben szarmata-jazigok i. e. IV. – i. sz. III. sz.-ig, hunok IV. sz.-ban, ezt követően avarok éltek. Szarmata sírok a Kecskemét-kiskőrösi keskenyvágányú vasút építésekor, avar sírok a kiskőrösi vágóhíd mellett és a Szücsi dűlőben kerültek elő. Ezek a népek főleg nomád pásztorkodással foglalkoztak, tehát a jelenlegi Csengőd község területén hosszabb rövidebb ideig tartózkodhattak, mert a terület jelentős része füves puszta volt, így kiválóan alkalmas állattenyésztésre, Római emlékek kerültek elő a Csonka-torony környékén: római eredetű agyagedények, kemencemelegítő cserepek, érmek, valamint sáncmaradványok. Római jelenlétre utalnak a toronyba épített keskeny téglák is.
A honfoglalás alkalmával a fejedelmi törzs a Csepel-szigetet, Fejér megyét, valamint a Dunától keletre fekvő területeket szállta meg. Árpád fejedelmet 907-ben bekövetkezett halála után fia Zsolt (Solt) követte a fejedelmi székben (907-947). Zsolt fejedelem szálláshelye a mai Solt község területén volt. A hagyomány szerint a fejedelem Csenged nevű vitéze és emberei telepedtek meg Csengőd község területén, s a település róla kapta nevét.
E területet később Solt központtal megyévé szervezték, majd miután megszűnt önállósága, Fejér megye solti széke néven tartották nyilván a középkorban. Az Árpádházi királyok uralkodása idején e területhez tartozott Csenged, s a környező települések: Tabdi, Cebe stb.
Korabeli leírások szerint a tatárok elpusztították Kiskőrös, Cebe, Csengőd, Kaskantyú, Páhi, Tabdi településeket.
Csengőd lakott település 1408-ban szerepel oklevélben. Eszerint solti székhez tartozik Páhi, Akasztó, Szent Imre stb. településekkel együtt.
1444-ben I. Ulászló király eladományozza a gazdátlan, a királyi jogok eltitkolásával idegenek által elfoglalt Chenged Pest megyei pusztát.
A törökök 1526. április 11-én kelt Pósa I. levele Mihály kalocsai préposthoz, amelyben megírja a török pusztítását Zenthymre, Thetétlen, Vathkert, Kiskeres falvakban. Nincsenek arról feljegyzések, hogy a település mikor pusztult el. Az 1690-es összeírás sem említi az elhagyott, elpusztított települések között. I. Lipót császár és király vitézségükért a Wattayaknak ajándékozza Cebe, Csengőd, Kaskantyú, Bócsa, Tabdi, Tázlár pusztákat Kiskőrössel együtt. 1701-ben Wattay István és János tulajdona. Eléggé értéktelen, homokos terület. Az itt élő kevés lakó pásztorkodással foglalkozott. Wattay 1717-19-ben a Felvidékről hozott telepeseket Kiskőrösre.
1817-ben Wattay Ferenc és György örökli a birtokot, majd leányágon öröklődik tovább. Bérleti szerződéssel, a földesúri jogok fenntartásával a puszták Kiskőrös használatába kerültek.
A múlt században a jelenlegi község területén több majorság található. A községtől DNy-ra, 2,5 km távolságra építette úrilakát Radvánszky Antal. Ugyanitt volt majorsága is. A község belterületén volt Bethlen Béla és Sándor uradalma. Lakóépület volt a még jelenleg is működő öreg iskolaépület a katolikus templom mellett.
Ezekben a gazdaságokban végezték munkájukat nehéz körülmények között e puszták lakói. Számuk a szabadságharc idején 48 fő volt. A kiskőrösi evang. egyház anyakönyvében szerepelnek többek között Zahorszki béres (1843), Jarjabka béres (1843), Torgyik béres (1847), Göbölös béres (1869), mint Csengőd pusztai lakosok.
E gazdaságok termelési és jövedelmezőségi adatai nem állnak rendelkezésre. Ismerve azonban a község határában fekvő szántóföldek minőségét, aligha lehetnek kétségeink, hogy a néhány száz hold szántó nem biztosított magas jövedelmet. Jelentős bevételt inkább csak a marhagulya, a ménes, a juhnyáj és a sertéskonda jelentett. Az ingyenmunka az 1848. évi jobbágyfelszabadítással megszűnt. A bérmunka, bármilyen olcsó volt, megterhelte ezeket a gazdaságokat. Része lehetett a gazdasági helyzet alakulásában a század végén forgalomba hozott olcsó amerikai búzának is.
Pedig sokat javított a gazdaságok helyzetén az 1882-ben megnyitott Budapest-szabadkai vasútvonal. Csengőd vasútállomást kapott. Ezzel a személy és teherforgalom szinte korlátlan lehetőségekhez jutott. Feltételezhető, hogy az érdekelt nagybirtokosok latba vetették befolyásukat, összeköttetéseiket, hogy Csengődöt érintse a tervezett vonal, hiszen terményeik szállítása, értékesítése szempontjából döntő fontossága volt a vasúti közlekedésnek. A fent említett gazdasági helyzet döntően hozzájárulhatott a Bethlen uradalom felszámolásához. A birtok központja a kat. iskola és templom, valamint a park helyén volt, Bethlen Béla és Sándor tulajdonát képezte. Területe 3285 hold. A pusztát megvették falutelepítés céljából Baráth Gyula csengődi, Gauzer János, Kaszai István kalocsai, Lesták Ödön pataji lakosok. Kihirdették a birtok felosztását és 1200 ölenként 65 Ft-ért eladták 80 családnak, 1891-ben. A legtöbben Vadkertől érkeztek, de szép számmal jöttek a közeli községekből, valamint a távolabbi országrészekből is. A legtöbbjük magyar anyanyelvű volt, a vadkertiek, a paksiak és a kömlődiek német anyanyelvűek voltak, de beszélték a magyar nyelvet.
1853-ban Páhi községgé alakult több pusztából és nemesi birtokból. Csengőd puszta, Tabdi és Kaskantyú is hozzátartozott. Az 1871. XVIII. tc. Páhi községet nagyközségi rangra emelte. 1900-ban Csengőd Páhi községhez, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kunszentmiklósi járásához tartozik. Lakóinak száma 807. Vasútállomása, postája, távírója van.
1907-ben a községháza, ahol a hivatalos ügyeket intézték, 14 km-re Kaskantyún volt. Csengőd lakói mozgalmat indítottak a közigazgatási székhely áttelepítése érdekében. A csengődiek – Orcsik Andrással az élükön – furfanggal többségre tettek szert a képviselőtestületben május 23-án, s a községháza bútorzatát, felszerelését, a jegyzőt Kaskantyúról Csengődre szállították.
Csengőd önálló községgé 1912-ben vált Orcsik András bíró, és Csaba József jegyző vezetésével. Ekkorra felépült az új községháza a Fő utcán.
Az új, önálló község vezetői nem voltak irigylésre méltó helyzetben. A legkülönbözőbb helységekből érkezett telepesekből kellett egy új faluközösséget létrehozni. Különböző anyanyelvű, különböző hagyományokon nevelődött emberek voltak. Ezeknek az embereknek a szó szoros értelmében a mindennapi létükért kellett nap mint nap megküzdeniük. Nyomasztotta őket az otthonteremtés, a megmaradás gondja. Ezeket az embereket kellett egymás és a törvények tiszteletére, az állammal szembeni kötelezettség teljesítésére késztetni.
1918-ban Csengőd nagyközségi rangot kap. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kunszentmiklósi járásához tartozik. Lakóinak száma 2313 fő.
1919-ben a tanácskormány bukása után Koczóh Zoltán jegyző személyében igen jó felkészültségű szakember került a község élére. 25 éven keresztül végezte felelősségteljes munkáját. A proletárdiktatúra utáni rendszerváltozással, a földosztással, a gazdasági válsággal összefüggő feladatokat kellett közmegelégedésre elvégezni. A jogszabályokat végre kellett hajtani, de az emberek bizalmát is meg kellett tartani. Többször került összeütközésbe feletteseivel, mert a lakosság, a község érdekei nem vágtak egybe a járás vagy a megye elképzeléseivel. Többek között ez történt az akkor tervezett kövesutak építése ügyében is. Egy alkalommal állásából fel is függesztették. Somogyi György bíró nagyszerűen egészítette ki és segítette a jegyző munkáját. 1921-ben, mint köztiszteletnek örvendő személyiség került a község élére. Jómódú ember, 74 holdon gazdálkodott példamutatóan. 28 éven keresztül töltötte be ezt a nagy felelősséggel járó tisztséget. Vezetésük alatt a község a gazdasági válság ellenére jelentősen fejlődött gazdasági téren. A Strassburger és a Deutsch-Tibold uradalom parcellázásával jelentősen nőtt a kisgazdaságok száma.
Több száz hold szőlő és gyümölcstelepítésre került sor. Ebben az időben épültek a bel és külterületi iskolák: Tabdin, Kiscsengődön, Kullérban.
A falu az évek során egyre épült, szépült. Hagyománnyá vált az utcai előkertek létesítése, rendszeres gondozása. A tanács maga is fásítással igyekezett az összképet impozánsabbá tenni. Az utca rendjének biztosítása érdekében szükség volt bizonyos szabályrendeletek foganatosítására. Rendszeres járdatakarításra, télen hóeltakarításra kötelezték a háztulajdonosokat. Kötelezővé vált az útszéli árkok kaszálása. Tilossá vált a szennyvíz utcára vezetése.
Az újratelepítés óta 100 év telt el. Hála az ősök bölcs előrelátásának a vasút mellé jelölték ki jövendő lakhelyüket, széles, egyenes utcákkal. Itt építették fel szegényes házaikat, hogy védelmet nyerjen a család az időjárás viszontagságai ellen. Ezeknek a házacskáknak ma már nyoma sincs, mindössze néhány épület maradt fenn eredeti formájában.
Ezeket a kis házakat bővítették idők során, ha szorgalmuk, szerencséjük úgy hozta. Itt épültek fel a község intézményei. Ezek építésében a lakosság részt vett, de olyan szegény volt, hogy csak a fizikai munkát vállalta, a pénzt az állam vagy az egyház biztosította.
A község jelenlegi arculatát a 60-as évektől kezdődően vette fel. A lakosság ekkor került olyan anyagi helyzetbe, hogy a régi kicsiny vályogfalú, gyakran nádtetős házakat lebontsa, s helyettük a jelenlegi, sokat vitatott formájú, de tágas, egészséges házakat megépítse.
A község a 80-as évek végére részben saját fejlesztési alapjai, részben állami támogatás révén kialakította a legfontosabb intézményeket, közműveket, amelyek léte ebben az időszakban, Európának ebben a régiójában feltétlenül szükségesek.
Részletek Pivarcsi János – Csengőd község településtörténete c. művéből
[szerkesztés] Nevezetességei
Helytörténeti emlékház
A falu határában van a Duna-Tisza Közének egyik legrégibb templom romja.
Ugyancsak a közelben található a híres nótaköltő Dankó Pista felújított kúriája.
A település legnagyobb ünnepe az október közepén megrendezésre kerülő hagyományos Falunapok, amelynek keretében több száz vendég érkezik a községbe.
Based on work by