Deák Bill Gyula

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.
Az ezen a lapon látható jelölés 2006 májusából származik.

Deák Bill Gyula – magyar blues-énekes. „Állandó eposzi jelzője” a magyar rockéletben: „a magyar blueskirály”; az egyetlen magyar énekes, akinek amerikai kritikusok szerint „fekete hangja van.”

Deák Bill Gyula pályafutása a 70-es évek elején kezdődött. Akkor robbant a magyar rockzenei életbe, mikor még javában dühöngött a pártállami rendszer, és „tetőzött a nemzedéki probléma”.

Jelentős kulturális eseménynek számított a Fekete Bárány Blues Fesztivál a rendszert elutasító, szabadságkereső fiatalok körében, akik a felszabadult rock-életérzésben is szabadságvágyuk kielégítését találták.

A független rockzenekarok számára a kitörés nem volt könnyű, mivel a magyar hanglemezgyártás pártkézben volt, amit Erdős Péter személyesített meg. Deák Bill Gyula, mint kezdő bluesénekes kisebb zenekaroknál énekelt, így például a Napsugár vagy a Sztár zenekar tagja volt. A Hobo Blues Band tagjaként lépett először a nagyközönség elé a 80-as évek elején, mert Erdős nem találta önállóan színpadképesnek. Így vált ő egyszerre ismert és elismert művésszé.

Későbbi szélesebb ismertségre a Szörényi-Bródy rockopera, az István, a király Torda táltosának szerepében tett szert. Nagyszerű alakítása és hangja lenyűgözte a közönséget. A 80-as években tovább dolgozott a Hobo Blues Band tagjaként és Földes László (alias „Hobo”) csapatának sikeréhez kulcs volt Bill szereplése. Rengeteg művelődési házban, fesztiválon és színpadon lépett fel.

Pályafutására nagy hatással volt Jimi Hendrix, valamint Radics Béla és Orszáczky Miklós. Bill a HBB-ből kiválva játszott a Kormorán együttessel is. Ezek után lépett önállóan is zenekarral a magyar közönség elé a Deák Bill Blues Band megalakításával.