Demagógia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A demagógia (a görög δημος (demos, nép) és αγωγειν (agogos, vezetés) szavakból) a retorika azon fajtája, amely az érzelmekre és az előítéletekre próbál hatni. H. L. Mencken definíciója szerint a demagóg

„valaki, aki olyan tanokat hirdet, amikről tudja, hogy hamisak, olyan embereknek, akikről tudja, hogy idióták.”

Mencken értelmezésében a demagógia szükségszerűen hazugságot tartalmaz, de gyakran ennél tágabb értelemben is használják, amikor a beszélő nem mondja közvetlenül a valótlanságot, hanem hagyja, hogy a kritikátlan hallgató maga jusson el a kívánt végkövetkeztetésre. A demagógia gyakran tartalmaz érvelési hibákat, de sok más eleme is van, amiknek semmi köze a logikához.

A kifejezést manapság elsősorban a politikai ellenfél lejáratására használják.

[szerkesztés] Populizmus

A huszadik században a populizmus fenyegető jelenséggé vált, amikor az olyan diktátorok és vezetők, mint Adolf Hitler, Juan Domingo Perón a demagógia és a populista retorika segítségével képesek voltak hatalomra kerülni.

[szerkesztés] A demagógia eszközei

Összehasonlíthatatlan mennyiségek párhuzamba állítása – Például: „kormányunk a szociális kiadásokat hétmilliárd forinttal emelte, míg az előző kormány csak 0,4%-kal.” Ez azt sugallja, mintha az utóbbi kevesebb lenne, de nem tudhatjuk, hogy ez valóban így van-e, ha nem tudjuk, mennyit költöttek a kormányok a szociális kiadásokra összesen.

Hamis szaktekintély – támaszkodás egy olyan személy általános szakértői „tekintélyére”, aki az adott témában nem számít jártasnak. Például: „a professzor elolvasta a könyvemet, és nagyon meg volt vele elégedve”. Az a (fontosnak látszó) tény, hogy az illető egy vegyészprofesszor volt, a könyv pedig antropológiai témájú, nem említtetik.

Vagy velünk, vagy ellenünk (hamis dilemma) – Ha a demagóg úgy állítja be a helyzetet, mintha az adott témában csak kétféle álláspont lenne lehetséges. Például: „Kovács nincs velünk, ezért ellenünk van.” Ezzel kizárjuk annak lehetőségét, hogy az illető az adott kérdésben nem foglal állást egyik fél mellett sem.

Oda nem illő tények felhozatala, hogy álláspontunkat (termékünket stb.) kedvezőbb színben tüntessük fel – Pl. „Üdítőitalaink nem tartalmaznak nátrium-tioszulfátot.” Ez ugyan valószínűleg igaz, ám mivel a kérdéses vegyianyag mérgező tisztítószer-alapanyag, nem is szabad, hogy üdítőitalokban felbukkanjon.

Érzelmi „támadások” – kísérlet arra, hogy a vitát az érzelmek szintjére helyezzük. Példák: „Mindenki ellenem van!” „Nem lehet egyszer véletlenül nekem is igazam?” „Amit ön művel uram, az egyszerű demagógia!”

„Démonizálás” – mások (személy vagy csoport) „morális veszélyként” való beállítása. Ez gyakran jár együtt a bűnbakkereséssel, azzal, hogy másokat hibáztatunk a saját problémáink miatt.

Goebbelsi propaganda hazugságok (akár óriási képtelenségek) folyamatos, állandó ismételgetése és terjesztése; mivel a tapasztalat szerint magának az ismételgetésnek is, az igazságtartalomtól függetlenül, nagy meggyőző ereje lehet.

Érvelési hibák Sok az előző pontokból ide tartozik. Az érvelési hibák formális logikai hibákat jelentenek, amelyek közül sok nagyon jól alkalmazható demagógia céljára.