Denzitás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk optikai denzitásról szól. További jelentéséhez lásd: Denzitás (egyértelműsítő lap).

A denzitás a nyomdaiparban a fedettség jellemzésére használt mérőszám, mely a reflexiós vagy transzmissziós tényező tízes alapú negatív logaritmusából számítható. A denzitás mérésére a mindennapi gyakorlatban fedettség mérő műszereket, ún. denzitométereket használnak.

A fogalmat a tudományban másra, például az egyes anyagok sűrüségével kapcsolatosan is használják. Az optikai denzitás mérésével a denzitometria foglalkozik. Rokon terület még a szenzitometria.

Tartalomjegyzék 1 Matematikai leírás 2 Fotográfiai alkalmazás 2.1 Analóg 2.2 Digitális 3 Külső hivatkozások 3.1 Szakirodalom

[szerkesztés] Matematikai leírás

A Denzitás (jele: D) az opacitás tízes alapú logaritmusa, mely a szem élettani sajátosságaihoz igazodva az észlelhető eltérések objektív leírására alkalmas.

Használatos fogalmak még:

• D max: Maximális denzitás. Az a denzitás érték, amelynél nagyobb az adott fotóanyagon és adott kidolgozással már nem jöhet létre.
• D min: Minimális denzitás (alapfátyol). Az a denzitás érték, amelynél kisebb az adott fotóanyagon és adott kidolgozással már nem jöhet létre. Az exponálatlan terüleken mérhető. Nem a megvilágitás következtében jön létre hanem az adott anyag és a kidolgozás alaptulajdonságai határozzák meg.

[szerkesztés] Fotográfiai alkalmazás

A fogalom mind az analóg (filmek, fotópapírok), mind a digitális (szkennerek, digitális kamerák) képrögzitésben is használatos.

[szerkesztés] Analóg

Az analóg fényérzékeny anyagoknál az anyag úgynevezett gradációjának meghatározásánál játszik szerepet. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az expozíció során kapott, adott mértékű megvilágitáskülönbségre a kidolgozott anyag mekkora sötétedéskülönbséggel (denzitás érték változással) reagál. Ha adott megvilágitáskülönbségre az anyag kis denzitáskülönbséggel reagál lágy gradációjú, ha naggyal kemény gradációjú, a kettő közötti esetben pedig normál gradációjú.

A gradációt számszerűen a γ (gamma) érték fejezi ki. Ez az ún. jelleggörbe (másnéven: gammagörbe) „egyenes” szakaszának meredekségével arányos érték (elvben az „egyenes” szakasznak a gammagörbe vizszintes tengelyével bezárt szöge alapján határozzák meg). Minél meredekebb ez a szakasz, annál nagyobb a gamma érték, illetve annál keményebb az anyag. A jelleggörbe vizszintes tengelyén a megvilágitásértékek logaritmusát, a függőleges tengelyén a kidolgozás után mérhető denzitást tüntetik fel.

(A gamma érték kiszámítása a jelleggörbe „egyenes” szakaszának értelmezése függvényében különféle módszerekkel történik, ugyanis az „egyenes” szakasz gyakorlatilag sosem igazán egyenes.)

[szerkesztés] Digitális

A digitális eszközök esetében a szkennereknél adnak meg denzitás értéket. Ez itt azt jelenti, hogy mi az a maximális világosságkülönbség amit a szkenner még felismerni képes (vagyis, hogy mennyire lát még részleteket a legsötétebb/világosabb képelemekben). Filmszkennereknél ez manapság (2006) a magasnak számító, 4-es vagy ennél magasabb értéket célszerű, hogy jelentsen tekintve, hogy a transzparens hordozójú fotóanyagok (filmek) potenciális árnyalatterjedelme a többszöröse a reflexiós hordozójúakénak (fotópapírok pédául).

Az analóg részben említett gradáció fogalom a digitális szóhasználatban kontraszt elnevezéssel használatos, nagyon hasonló tartalommal.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Varró Géza: Analóg fotósuli 22. lecke

[szerkesztés] Szakirodalom

• Új Fotolexikon (Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1984.)
• Hefelle József - Gloetzer László: Megvilágításmérés - szenzitometria. (Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1978.)
• Buzás Ferenc: Reprodukciós fényképezés a nyomdaiparban. (Műszaki Könyvkiadó Budapest, 1982.)