Die Brücke

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a lapot át kellene olvasni, ellenőrizni a szavak helyesírását és a szöveg nyelvhelyességét.

A Die Brücke („A híd”) egy német expresszionista művészeti csoport, mely 1905-től 1913-ig működött.

Tartalomjegyzék 1 Története 2 Alapítótagok 3 Fauve hatás 4 A csoport tagjai

[szerkesztés] Története

Németország kulturális életében a fauves-okhoz esztétikailag közel álló, 1905-ben Drezdában alapított Die Brücke csoport jelentette a döntő változások kezdetét. Tagjai Vincent Van Gogh-ra és Paul Gauguin-re hivatkoznak, akárcsak a fauves-ok, de hamarosan el is távolodnak tőlük, mivel egészen más véleményük alakult ki a festői eszközök jelentéséről. Míg a dekoratív művészethez vonzódó fauves-ok átvették Gauguin nagy, egybefüggő színmezőit, Ernst Ludwig Kirchner és barátai Vincent Van Gogh és Paul Gauguin művészetének szellemét vették át, nem a formát.

Az I. világháború előtti intellektuális mozgásokhoz csatlakozott a Die Brücke csoport. Meghatározó Nietzsche intellektusa. Nietzsche kontemplációnak szentelt közös művészi életet (intellektuális szövetséget) képzelt el. Ehhez hasonló volt még Van Gogh terve is. Ez a közös műterem ideája hatott a Die Brückére. A Die Brücke jellege idealisztikus: kommünszerű életet élnek egy közös műteremben, a műterem munkáskörnyéken helyezkedik el. Szoros baráti kört alkottak. A műtermük egységes stílusban volt berendezve, mindannyian szerettek távoli vidékekre utazni, az utazás emlékeit lehet felfedezni a berendezésben.

A művészet forradalmi eszközzé vált Elementáris lett, telítve érzelmi gesztusokkal. Az expresszió náluk felfokozott hangvétel, rút, csúnya volt, karakterisztikus ábrázolásmóddal vegyítve. A művészet tiszta életfolyamat, nem pedig egy önelégült lét. Ideges, izgatott állapotot sugároznak képeik. A kollektivitás eszméjével átitatott valóság vallásos vagy szimbolikus töltést kapott. Éppen ez különböztette meg őket a fauves-ok művészetétől. A művész nem azt a kort tükrözte, amelyben élt, hanem az anekdotikus témán túli egyetemes emberi igazságot akarta közvetíteni.

Lovis Corinth szerint „A kifejezés formai leegyszerűsítésére törekszenek.”

Az expresszionizmus nem korlátozódott a festészetre. A háborúhoz kötődött, megközelítőleg 1905 és 1920 között tartott, amikor kiábrándultak az avantgárdból.

A Die Brücke csoport német művészeket foglal magába. A középkor óta lappangó tendenciák kerültek újra felszínre. Ez egy dél-német középkori művészet. (A csoport egy időben együttműködött a Der Blaue Reiter müncheni csoporttal. Ezek 1911-12 között működnek.) A nevet Karl Schmidt-Rottluff találta ki, mely hidat jelent, és azt fejezi ki, hogy ők hidat kívántak verni a modern francia és német törekvések között. A csoportot 4 építész hozta létre.

[szerkesztés] Alapítótagok

• Ernst Ludwig Kirchner
• Fritz Bleyl
• Eric Hecker
• Karl Schmidt-Rottluff

Amikor megalapították a csoportjukat, akkor meg akarták kerülni a művészet intézményes rendszerét. Saját kiállításokat szerveztek. Főleg grafikai sorozatokat adtak ki. Úgy tartotta fenn magát a csoport, hogy a tagoktól havi 1DM-et szedtek be. Több mint 70 tag volt a csoportban amikor feloszlottak. Első kiállításuk egy lámpagyárban volt . A Die Brückében egységes stílusok jelennek meg. Sokszor nehéz megkülönböztetni egyik alkotót a másiktól, mert néha egymás képeit is lefestették. A csoportban munkamegosztás volt. Az elméleti munkákat Kirchner-re bízták, a kivitelezést és a szervezést Hecker csinálta.

1908-ban Max Pexstein utazott először Berlinbe a csoportból. 1910-ben pedig az egész csoport Berlinbe költözött és átalakultak. Maga a híd kifejezés az emberek között hídra utal, egyik célja a francia és német művészet közötti kapcsolat kialakítása.

[szerkesztés] Fauve hatás

• szecesszió inspirálta vonalak
• Vincent Van Gogh tragikus világszemlélete, szimbolikus színek
• James Ensor művészete
• Ferdinand Hodler
• Edvard Munch művészete: a németeknél kifejezetten fontos, a mű mint lélekállapot
• Paul Gauguin

De van különbség a fauve-okkal: Stilárisan ugyan hasonlóak, de a németek sokkal politikusabbak, nem harmonikus az életfelfogásuk. Náluk az északi szemlélet újraéledéséről van szó. Wilhelm Worringer Absztrakció és beleérzés c. műve hatott rájuk.

Létezik egy úgynevezett déli művészet: ők az olaszok, nyugodtság és elégedettség jellemzi őket és van északi művészet: Nyugtalanság, atomizáltság, metafizikai megfélemlítettség jellemzi. Az északi művészet minden természeti jelenséget természetfelettivé alakít át. Rejtélyessé és groteszké teszi azt. A világot belülről éli meg. Magányukból és nyavalygásukból a miszticizmus a kiút.

A korai Die Brücke Drezdában volt. Ez a korszakok hasonlít jobban a Fauves-okhoz: a fő téma akt és a természet. Utópikus világszemlélettel rendelkeznek, természetes, ős primitív aktokat jelenítenek meg. Az akt művészi gyorsírássá alakul. Új festői eljárást alakítanak ki: spontán, gyors, híg anyagkezelés, a festéket nem rétegekben hordják fel. Ipari festékeket és anyagokat is használnak, pl. oldószernek petróleumot.

Emellett a tradíciót is át akarták lépni. Európán kívüli tradíciót akartak bevezetni (afrikai, óceániai művészetet). Felfigyeltek a népművészetre, tanulmányozták a gyerekek művészetét is. Az egész korszakot nagy balsejtelem és felkavarodott érzések jellemzik. Érdekes módón a Die Brücke elitnek tekintette magát, gyűlölték a tömeget, de mégis meg akarták váltani őket. Küldetéstudatuk volt agresszióval keveredve. Ebből az agresszívebb küldetéstudatból fakadt a festői nyelvük. Ösztönös és szubjektív aktokat, tájakat és csendéleteket jelenítenek meg. Kirchner-en kívül a többi figura inkább generál stílust képvisel.

[szerkesztés] A csoport tagjai

• Ernst Ludwig Kirchner (1880-1938)
• Erick Heckel (1883-1970)
• Karl Schmidt-Rottluff (1884-1976)
• Fritz Bleyl (1881-)
• Emil Nolde (1876-1956)
• Max Pechstein (1881-1955)
• Cuno Amiet (1868-1961)
• Axel Gallén-Kallela (1865-1931)
• Otto Mueller (1874-1930)
• Kees van Dongen (1877-1968)

Fő témáik: a táj vagy valamilyen tájban lejátszódó történés (mint a természeti megjelenés formája), a cirkusz, a varietészínház belső élete (mint a legintenzívebb élet kifejeződési formája). A természeti vagy az intenzív keresése azonban csak eszköz volt, a cél az, hogy túllépjenek a hagyományos polgári magatartáson, s rátaláljanak az Új emberre, akit az expresszionizmus olyan optimista pátosszal idézett meg.

1919-ben a Dresdner Sezession művészeti csoport próbálta hagyományaikat folytatni.