Eötvös Loránd

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Eötvös Loránd (1848-1919)

Eötvös Loránd, vásárosnaményi báró (külföldön gyakran: Roland Eötvös, Buda, 1848. július 27. - Budapest, 1919. április 8.) magyar fizikus, egyetemi tanár, miniszter.

Tartalomjegyzék

1 Életrajz
2 Tudományos eredmények
3 Egyéb
4 Külső hivatkozások
- 4.1 Lábjegyzetek

[szerkesztés] Életrajz

szobra a szegedi panteonban (Körmendi Frimm Jenő alkotása)

Vásárosnaményi báró Eötvös Loránd 1848-ban született elszegényedett arisztokrata család sarjaként. Apja báró Eötvös József író, politikus, anyja Rosty Ágnes. Középiskoláit magántanulóként, illetve a pesti piaristáknál végzi, 1865-ben érettségizik. Jogi tanulmányokba kezd, majd átvált a természettudományokra. 1867-ben Heidelbergbe utazik, ahol Bunsen, Helmholtz és Kirchhoff tanítványa. 1870-ben summa cum laude doktorál. A pesti egyetemen tanársegéd lesz, majd 1872-ben a király az elméleti fizikai tanszéken nyilvános rendes tanárrá nevezi ki. 1874-ben jogot kap arra, hogy kísérleti fizikai előadásokat is tarthasson. 1878-ban Jedlik Ányos nyugalomba vonulása után a kísérleti fizika professzora lett, és megbízást kapott az elméleti és kísérleti fizikai tanszék összevonásával létrehozott Fizikai Intézet igazgatói teendőinek ellátására. 1873-ban az MTA levelező tagjává, 1883-ban rendes tagjává, 1889-ben pedig elnökévé választották. 1894-ben 7 hónapig vallás- és közoktatási miniszter volt. 1905-ben lemondott akadémiai elnöki posztjáról, de tudományos tevékenységét az egyetemen a haláláig folytatta.

[szerkesztés] Tudományos eredmények

[szerkesztés] Eötvös-törvény (kapillaritás)

Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében!

[szerkesztés] A súlyos és tehetetlen tömeg ekvivalenciája

Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében!

A fizikában a tömeget kétféle módon definiálhatjuk, mint tehetetlen és mint gravitáló (súlyos) tömeget. Az, hogy a testnek tömege van, abban nyilvánul meg, hogy mozgási állapotának, sebességének megváltoztatására erő kell, mely arányos a test tömegével: az fejezi ki a tömeg tehetetlenségét. De, hogy a testnek tömege van, az abban is megnyilvánul, hogy más testre gravitációs vonzást gyakorol. Newton törvénye szerint ez a vonzó erő arányos a tehetetlen tömeggel és független a test anyagi minőségétől. Ezt a jelenséget röviden a tehetetlen és súlyos tömeg arányosságának nevezik.

[szerkesztés] Eötvös-inga (torziós inga)

Eötvös gravitációs méréseiben kétféle alakú torziós ingát használt; az első alak: a torziós dróton függő vízszintes rúd mindkét végére platinasúly van erősítve, szóval a rúd végein elhelyezkedő tömegek egyenlő magasságban helyezkednek el (görbületi variométer), a második alak: a vízszintes rúd egyik végére ugyancsak platinasúly van erősítve, másik végén vékony szálra erősített platinahenger lóg alá, szóval a rúd végein levő tömegek különböző magasságban vannak (horizontális variométer, Eötvös főműve - a tulajdonképpeni Eötvös-inga).

Horizontális variométer, az első Eötvös-inga, 1890 . . A műszer elve igen egyszerű, ha ugyanis a két tömegre ható vonzóerő nem teljesen egyenlő, egymástól nagyságban vagy irányban eltér, akkor a rúd a vízszintes síkban elfordul, és a felfüggesztő platina szál megcsavarodik. A megcsavart drót rugalmassága a rudat eredeti helyzetébe igyekszik visszafordítani. A rúd tehát ott fog megállni, ahol az egymással szemben működő vonzó erő és rugalmas erő forgatónyomatéka egymással egyenlő. Műszeréről Eötvös maga a következőket mondja:

„Egyszerű egyenes vessző az az eszköz, melyet én használtam, végein különösen megterhelve és fémtokba zárva, hogy ne zavarja se a levegő háborgása, se a hideg és meleg váltakozása. E vesszőre minden tömeg a közelben és a távolban kifejti irányító hatását, de a drót, melyre fel van függesztve, e hatásnak ellenáll és ellenállva megcsavarodik, e csavarodásával a reá ható erőknek biztos mértéket adván. A Coulomb-féle mérleg különös alakban, annyi az egész. Egyszerű, mint Hamlet fuvolája, csak játszani kell tudni rajta, és miként abból a zenész gyönyörködtető változásokat tud kicsalni, úgy ebből a fizikus, a maga nem kisebb gyönyörűségére, kiolvashatja a nehézségnek legfinomabb változásait. Ilymódon a földkéreg oly mélységeibe pillanthatunk be, ahová szemünk nem hatolhat és fúróink el nem érnek.”

Eötvös műszerei, a görbületi variométer és a horizontális variométer, 1890-ben a Magyar Optikai Művek elődjében, Süss Nándor finommechanikai műhelyében készültek. Az 1900-as párizsi világkiállításon bemutatott és díjat nyert egyszerű nehézségi variométer 1898-ban készült.

A terepi mérések meggyorsítása érdekében Eötvös következő műszerébe két, egymáshoz képest 180 -kal elfordított lengőt épített be. Ezzel az 1902-ben készült műszerrel végezte a tehetetlen és súlyos tömeg arányosságának kimutatását célzó híressé vált kísérleteit.

[szerkesztés] Eötvös-effektus

Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében!

[szerkesztés] Egyéb

Róla nevezték el a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemet. Az egyetem feladatáról címen megjelent röpiratában foglalt, az akkor még csak születőben lévő magyar felsőoktatás problémáit taglaló részek sajnos ma, több mint száz év után is aktuálisak. A fő, elsősorban (német) mintára bevezetendő megoldások, amiket javasol (dióhéjban: aki tanulni akar, fizessen tandíjat) azonban társadalmi-szociális szempontból annyira elfogadhatatlannak bizonyultak, hogy efféle véleményeit nemsokára maga is megtagadta, belátván, hogy a speciális helyzetű kelet-európai térség teljesen más történelme és társadalmi szerkezete lehetetlenné teszi általában a külföldi minták szolgai másolását, az ottani intézmények egyszerű átvétele nem elegendő, hanem magyarításuk szükséges.

A párizsi École Normale Supérieure mintájára 1895-ben ő alapította az Eötvös Collegiumot, mely ma az ELTE BTK és TTK szakkollégiuma, s melyet édesapjáról, báró Eötvös Józsefről neveztek el.

Azon kevés kiváló magyar tudósok közé tartozik, akiknek egy-egy kráter őrzi a nevét a Holdon.^[1]