Előfeszítés

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az előfeszítés (vagy priming) azt a hatást jelöli, amikor egy perceptuális inger előzetes észlelése ill. felidézése vagy (1) előhangolja, előfeszíti az inger asszociációit, tehát az ingerként exponált elem megkönnyíti egy másik, ugyanabba a kategóriába tartozó elem feldolgozását, vagy (2) facilitálja az inger feldolgozását (felismerését, azonosítását), amennyiben a személy ismételten találkozik az adott ingerrel, vagy annak részletével, töredékével.

Az előfeszítésnél három ingert alkalmazunk, melyek rövid időn belül követik egymást:

1. Priming inger: az elsőként exponált inger. Modalitása lehet: vizuális, auditoros, taktilis. Az ingerlés megvalósulhat az észlelési küszöb felett, körül, illetve alatt egyaránt.
2. Maszkinger: a másodikként bemutatott inger. Feladata, hogy kitörölje a priming inger utóképét. Lényeges a maszkinger bemutatásának ideje – a priming inger és a céinger között eltelt idő -, mivel a priming aktivációja nagyjából 400 msec-ig tart.
3. Célinger: a harmadikként bemutatott inger. A célinger feldolgozásának idejéből következtethetünk a priming inger hatására.

A priming fajtája lehet:

• fonológiai/formai
• szemantikai/jelentésbeli
• asszociatív
• figyelmi

[szerkesztés] Primingparadigmák és alkalmazásai

Az előfeszítéssel kapcsolatos feladatokat Roediger és McDermott nyomán három nagy feladatcsoportra oszthatjuk (összegzi Baddeley, 2003, 2005):

1. Észlelési feladatok
   1. Perceptuális szóazonosítás
   2. Szótő-kiegészítés
   3. Szótöredék kiegészítés
   4. Gyengített szómegnevezési feladat
   5. Anagramma feladat
   6. Lexikális döntési feladat
2. Nonverbális feladatok, valamint
   1. Képtöredék azonosítási feladat
   2. Tárgyról való döntés
   3. Lehetséges, lehetetlen tárgy
3. Fogalmi feladatok
   1. Szóasszociációs feladat
   2. Kategóriapélda generálás
   3. Általános tudás

A különféle primingparadigmákat olyan online kísérleteknél használjuk, ahol menet közbeni automatikus és kognitív működésekre vagyunk kíváncsiak: neuropszichológiai vizsgálatokban, emlékezeti demenciák, amnéziás betegek vizsgálatában, implicit/látens előítéletek tanulmányozásában.

A primingparadigmák módszereit alkalmazva még az organikus amnéziában szenvedő betegek körében is kimutatható hosszú távú emlékezeti megtartás – tehát az amnézia nem befolyásolja a primingfeladatok végrehajtását – annak ellenére, hogy az explicit emlékezet súlyosan károsodott, ami abban nyilvánul meg, hogy a hosszú távú emlékezetben az újonnan létrejövő emlékképekhez a tudatos hozzáférés az idői ablakon túl meghiúsul.

Az észlelési küszöb alatt felvillantott inger olyan rövid és gyenge intenzitású, hogy bár keletkezik emléknyom, tudatosan azonban még az egészséges, ép emlékezettel rendelkező személyek számára sem hozzáférhető. Az esetek nagy többségében az előfeszített szó feldolgozása is végig a tudati szint alatt marad, a válasz szubjektív megélése puszta találgatásnak tűnik, vagyis a személyek nincsenek tudatában annak, hogy egy bizonyos tudás birtokában vannak.

[szerkesztés] Modalitás és priming

Általánosságban az egyes modalitásokon belül érhetünk el nagyobb priming hatást, ami azt jelenti, hogy egy elemet egyazon modalitáson belül feszítünk elő és tesztelünk. Ez azonban nem jelenti egyértelműen azt, hogy a modalitás közi előfeszítés minden esetben gyengébb hatást eredményez. Abban az esetben, ha más modalitásban mutatjuk be a priming ingert, és más modalitású célingeren teszteljük a hatását, akkor kiküszöbölhetjük a priming inger feldolgozásának hiányából származó torzításokat, minek következtében mélyebb hatást vizsgálhatunk.