Emil Racoviţă

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk vagy szakasz nem idézi a forrásokat, amelyek alapján készült.
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 februárjából származik.

Emil Racoviţă (Jászvásár, 1868. november 15. – Kolozsvár, 1947. november 17.) román barlangkutató és biológus.

Tanulmányait Jászvásáron végezte, majd az apja kívánságára a párizsi egyetemen jogot tanult. Utána viszont a Sorbonne természettudományi karán végzett 1891-ben, és itt is doktorált 1896-ban.

Biológusként 1897-99 között részt vett a belga Antarktisz-expedícióban, ahonnan 1600 darabból álló növénytani és állattani gyűjteménnyel tért vissza. Az expedíciót követően tanulmányt tett közzé a cetekről. 1900-ban a franciaországi Banyuls-sur-Mer óceanológiai laboratóriumában lett igazgatóhelyettes.

A Mallorca-i Cueva del Drach barlangban felfedezett új rákfajok hatására felhagyott az óceánkutatással és a földalatti ökoszisztémák vizsgálatának szentelte magát.

1907-ben jelent meg a "Essai sur les problemes biospeologiques" című műve, a világon az első bio-szpeleológiai munka. Ezt követően "Biospeologica" néven nemzetközi programot indított a barlangok faunájának vizsgálatára. 1920-ban megalapította Kolozsváron a világ első Barlangkutatási Intézetét.

1940 augusztusában, amikor a bécsi döntést következményeképpen Kolozsvár Magyarország része lett, Emil Racoviţă az intézettel együtt Temesvárra költözött. A II. világháború után visszaköltözött Kolozsvárra, hogy újjászervezze az intézetet, de a munka befejezése előtt 79 éves korában meghalt. Sírja a Házsongárdi temetőben található.