Erich Kästner

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez a szócikk vagy szakasz nem idézi a forrásokat, amelyek alapján készült.
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 februárjából származik.

Erich Kästner (Drezda, 1899. február 23. – München, 1974. július 29.) német író, forgatókönyvíró, költő.

[szerkesztés] Élete

Apja bőrös, anyja cselédlány, később fodrász volt. Kästner kapcsolata anyjával nagyon szoros volt: berlini és lipcsei korszakában naponta írt neki levelet vagy levelezőlapot. A műveiben is ismételten megjelenik az emberfeletti anya alakja. Egyes későbbi híresztelések szerint Kästner apja Emil Zimmermann, a család háziorvosa, volt, de ezeket nem erősítették meg.

1913-tól a drezdai tanítóképzőben tanult, de három év múltán, kevéssel a tanulmányai befejezése előtt kilépett. Iskolaéveiből sok részlet visszaköszön A repülő osztály című könyvében. 1917-ben katonai szolgálatra hívták be és a nehéztüzérségnél szolgált. A kiképzés brutalitása maradandó hatást gyakorolt rá, és antimilitaristává vált; szívgyengeségét is az itt elszenvedett drillnek tulajdonította. Az első világháború végeztével kitüntetéssel érettségizett és elnyerte Drezda város arany ösztöndíját.

1919 őszétől Kästner Lipcsében tanult történelmet, filozófiát, germanisztikát és színháztudományokat. Tanulmányait újságírói és színikritikusi bevéeleiből finanszírozta, de az infláció és nehéz pénzügyi helyzete miatt több mellékállást is vállalt, például parfümöket árult. 1927-ben egy erotikus verse miatt elbocsátották a szerkesztőségből. Még ugyanebben az évben Berlinbe költözött, ahol Berthold Bürger álnéven kulturális cikkeket írt a Neue Leipziger Zeitung-nak.

Kästner berlini korszaka (1927-től a weimari köztársaság 1933-ban bekövetkezett végéig) volt a legtermékenyebb. Rövid idő alatt Berlin egyik legfontosabb szellemi alakjává vált. Versei, glosszái, riportjai és recenziói különböző berlini sajtóorgánumokban jelentek meg. Külső munkatársként rendszeresen írt a Berliner Tageblatt és a Vossische Zeitung napilapoknak, illetve a Die Weltbühne folyóiratnak. Az 1998-ban megjelent összes műveinek utószava szerint dokumentálhatóan 350 cikke jelent meg 1923 és 1933 között; a tényleges szám ennél nagyobb is lehet. Pontos adatot már csak azért sem lehet tudni, mivel Kästner lakása 1944 februárjában teljesen leégett.

Első verseskötete 1928-ben jelent meg, ezt 1933-ig további három követte.

1928 őszén jelent meg az Emil és a detektívek, Kästner első és máig egyik legismertebb gyermekkönyve. A könyv csak Németországban több mint kétmillió példányban kelt el és 59 nyelvre fordították le. Az akkori korszak steril gyermekirodalmához képest szokatlan volt, hogy a regény a jelenkori nagyváros Berlinben játszódik. Az 1933-ben kiadott A repülő osztály cselekménye szintén jelenkori volt. A könyvek sikeréhez nagymértékben hozzájárultak Walter Trier illusztrációi.

Gerhard Lamprecht 1931-ben filmre vittel az Emil és a detektívek-et, amely nagyon sikeres lett, de Kästner elégedetlen volt a forgatókönyvvel. Ennek következtében a későbbiekben forgatókönyveket is írt a babelsbergi filmstúdió számára.

A rendszert kritizáló kollégáival ellentétben Kästner nem emigrált a náci hatalomátvétel után. Ugyan 1933-ban kétszer is külföldre utazott, és emigráns barátaival találkozott, de mindkét alkalommal visszatért Berlinbe. Ezt a lépését azzal indokolta, hogy az események helyszíni krónikása akar lenni, de valószínűleg ugyanolyan fontos volt döntésében az is, hogy édesanyját ne hagyja egyedül. Kästnert többször elvitte a Gestapo és kizárták az írószövetségből. Az 1933-as könyvégetés során az ő művei is „a német szellemmel ellentétesnek” minősítve máglyára kerültek. „Írásaiban tanúsított kultúrbolsevista magatartása” miatt nem vették fel a Birodalmi Írói Kamarába, ezzel Németországban gyakorlatilag publikálási tilalom alá került. Svájcban azonban kiadhatta szórakoztató regényeit, például a Három ember a hóban címűt (1934). 1942-ben külön engedéllyel ő írta Berthold Bürger álnév alatt a Münchhausen című film forgatókönyvét, amely az UFA jubileumára készült. 1944-ben Berlin-Charlottenburg bombázása során a lakása tönkrement. 1945 elején egy filmes csapattal Tirolba utazott, és ott érte meg a háború végét.

A II. világháború után Münchenbe költözött, ahol 1948-ig a Neue Zeitung rovatvezetője volt, és kiadta a Pinguin gyermek- és ifjúsági újságot. Ebben az időben fordult az irodalmi kabaré felé.

Kästner háború utáni optimizmusa egyre inkább rezignációba fordult, ahogy a németek a gazdasági fellendüléssel egyidejűleg próbáltak napirendre térni a háború felett és ahogy erősödtek a fegyverkezésre buzdító hangok. Kästner hű maradt az antimilitarizmushoz – több hűsvéti felvonulás során szónokként lépett fel. Fokozódó alkoholizmusa miatt idővel egyre kevesebbet szerepelt a nyilvánosság előtt. A háború utáni irodalomban nem találta helyét és egyértelműsen beskatulyázták a gyermekírók kategóriájába. Irodalmi műveit az 1970-es években fedezték fel újra.

Mindazonáltal Kästner nagyon sikeres volt. Gyermekeknek írt könyvei sok kiadást értek el, több nyelvre lefordították és megfilmesítették azokat. 1951-ben A két Lotti forgatókönyvével elnyerte a legjobb forgatókönyv díját, 1956-ban München város irodalmi díját és 1957-ben a Georg Büchner-díjat, majd 1960-ban a Hans Christian Andersen-díj és 1968-ban a Lessing-gyűrű következett.

[szerkesztés] Művei

Herz auf Taille, 1928
Emil und die Detektive, (Emil és a detektívek), 1928
Lärm im Spiegel, 1929
Leben in dieser Zeit, 1929
Ein Mann gibt Auskunft, 1930
Das letzte Kapitel, 1930
Ballade vom Nachahmungstrieb, 1930
Arthur mit dem langen Arm, 1931
Pünktchen und Anton, 1931
Der 35. Mai, (Május 35) 1932
Das verhexte Telefon, 1932
Fabian. Die Geschichte eines Moralisten, (Fabian. Egy moralista története) 1931
Gesang zwischen den Stühlen, 1932
Das fliegende Klassenzimmer, (A repülő osztály), 1933
Drei Männer im Schnee, (Három ember a hóban) 1934
Emil und die drei Zwillinge, (Emil és a három iker) 1934
Die verschwundene Miniatur, (Az eltűnt miniatűr) 1935
Doktor Erich Kästners Lyrische Hausapotheke, (Lírai házipatika) 1936
Der Zauberlehrling, 1936
Georg und die Zwischenfälle, 1938
Das doppelte Lottchen, (A két Lotti) 1949
Die Konferenz der Tiere, (Az állatok konferenciája) 1949
Die dreizehn Monate, 1955
Die Schule der Diktatoren, (Diktátorok iskolája) 1957
Als ich ein kleiner Junge war, 1957
Notabene 45, 1961
Das Schwein beim Friseur, 1962
Der kleine Mann, 1963 (Az Emberke)
Der kleine Mann und die kleine Miss, (Emberke meg a kislány) 1967