Eszkatológia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.
Az ezen a lapon látható jelölés 2005 júliusából származik.

Az apokalipszis lovasai – Albrecht Dürer metszete

Az eszkatológia a végső dolgokra, a világ végére, pusztulására vonatkozó nézetekkel, doktrinákkal foglalkozik. Amikor még csak a vallási gondolkodás létezett, vagy volt uralkodó, az eszkatológia a vallási dogmák része volt. Az eszkatológia a vallásokban (eschato=utolsó) az utolsó napról, a túlvilágról, halál utáni életről stb. szóló tanítását jelentette. (Hasonló értelmű fogalom a transzcendencia, amely szintén az észlelhetőn túli, azt meghaladó dolgot jelöli. Kant ismeretelmélete szerint a tapasztalat határain túli, azaz az ismeretlen a transcendens, az anyagi világon túli és attól független valami, vagyis az isten.

[szerkesztés] Fizikai eszkatológia

A fizikai eszkatológia új diszciplina, reális tényekből kiindulva vizsgálja az emberiség, a Föld, sőt az univerzum végét és ennek vélhető okait. Martin Rees brit csillagász 1969-ben vetette fel először, hogy a lineárisnak elképzelt idővonalnak nemcsak az elejét, hanem a végét is fel kell fedezni, a Big Bang mellett az univerzum utolsó pillanataival (illetve általánosabban fogalmazva: a nagyon távoli jövőjével) is érdemes foglalkozni.

[szerkesztés] Jelentős képviselői

J. B. S. Haldane-t (1923-ban írta a Daedalus, or, Science and the Future című művét),
Arthur Stanley Eddington (1941-es tanulmánnyal),
Freeman Dyson: Time Without End: Physics and Biology in an Open Universe, 1979. c. műveivel.

A tudományokra adaptált eszkatológia fizikai, biológiai és társadalomtudományi ágakat mondhat magáénak. Magyarországon kezdeti lépésként a Műszaki Egyetemen tanítja dr. Galántai Zoltán (a BME GTK Innovációmenedzsment és Technikatörténet Tanszékén) és az MTA Jövőkutatási Bizottsága is teret ad a témának.