Fejedelem

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Tartalomjegyzék 1 Fejedelem 2 Fejedelemasszony 3 Fejedelemség 4 Nagyfejedelem 5 Princeps 6 Választófejedelem 7 Birodalmi fejedelem

[szerkesztés] Fejedelem

Női változata: fejedelemnő, fejedelemné; uradalma: fejedelemség; latin megnevezése: princeps. Jelenleg Monaco, Liechtenstein, Sealand, Wales fejedelemség, és Andorra a különleges társfejedelemség. 1. Egyes monarchikus államokban az uralkodó általános megnevezése; olyan uralkodó, aki az uralma alatt álló országban, vagy országrészben a hatalmat ténylegesen gyakorolja, bizonyos királyi külsőségek és jogok nélkül (esetleg a császárral, királlyal függő, vagy hűbéres viszonyban van). Különleges helyzete volt a német választó~eknek mert csak ők választhatták meg a német-római császárokat. A magyar történelemben jelentősek voltak az erdélyi ~ek, s a ~i címet viselte Thököly I. (1682-85-ben Felső-Magyarország, 1690-Erdély ~e), és II. Rákóczi F. (1704-11-ben erdély ~, 1705-től a magyarországi szövetkezek rendek vezérlő ~e). 2. Hagyományosabb értelemben törzsi, nemzetségi, vérségi közösség feje, Magyarországon Árpád és utódaik méltóságát jelölő elnevezés. Géza államszervező tevékenysége István keresztény államépítésében teljesedett ki, amikor a magyar ~i méltóságot a keresztény királyi hatalom váltotta le. 3. Általánosabb értelemben előkelő, ország nagyja. 4. főpap, egyház~, mint püspökök, érsekek és a pápa.

[szerkesztés] Fejedelemasszony

1. A fejedelem felesége. 2. A női szerzetrendek elöljárónője. Elnevezéseik még: apátnő, perjelnő v. főnöknő (abbatissa, superiorissa, piorissa, praefecta). A ~ hatalma anyaihoz hasonló, köteles a házi fegyelmet fenntartani, a fegyelmetlen tagokat meginteni, sőt sikertelenség esetén meg is fenyíteni. Minden fontosabb ügyben tartoznak a püspök tanácsát kikérni. A szerzetrend szabályai szerint v. életfogytiglan v. bizonyos időre, jelesen 3 vagy hat évre választatnak a tagok által. A trienti zsinat szerint a ~nak legalább 40 évesnek és olyannak kell lennie, ki a zárdában a letett fogadalom után legalább 8 évig dicséretesen élt. Egy apáca két zárdának elöljárónője nem lehet.

[szerkesztés] Fejedelemség

A fejedelem uralma alatt álló terület, ill. annak államformája. A törzsi vezérek köréből felemelkedő uralkodók általában territoriális ~eket alakítottak ki. A Német-római Birodalom a 10. századtól 1806-ig a tartományi ~ek laza szövetségéből állt, Kelet-európában pedig a rész~ek sorából kiemelkedő moszkvai nagy~ (15. század) történelmi szerepe vált jelentőssé. A 19. században főként a Balkánon egyes népek (román, szerb stb.) nemzeti függetlenségi küzdelme is ~ek keretei között zajlott (Románia és Szerbia 1878-ban vált függetlenné). A modern polgári államépítés során ezek általában alkotmányos monarchiákká alakultak.

[szerkesztés] Nagyfejedelem

Törzsi, nemzetségi, vérségi közösség feje, vezetője; több törzs v. országrész fejedelmeinek vezetője. A magyar törzsszövetséggel kapcsolatban általában fejedelemről beszélnek, de két forrás szerint a törzsszövetség élén ~ állt. Az egyik adat VII. Konsztantinosznál szerepel, aki Árpádot Turkia ~ének nevezte, de ez valószínűleg a régi korábbi fejedelmet jelölte az akkori uralkodóval szemben. A másik adat a 11. századból, Querfurti Brúnótól származik, aki Gézát nevezi ~nek, ez a többi fejedelem feletti méltóságot is jelentheti. A törzsszövetségi hatalmat jelentős fejedelmi vagy ~i méltóság helyébe a királyi hatalom lépett I. (Szent) István megkoronázásával. 1765-ben Mária Terézia Erdélyt ~séggé emelte, így ezután a magyar királyok címei között szerepelt az Erdély ~e cím is.

[szerkesztés] Princeps

1. A római közársaság korában előkelő személy, a senatusban tekintélyével kitűnő, idősebb consularis (~ senatus). Octavianus a császár nem hivatalos titulusává tette, a korai császárkor innen kapta a principatus nevet. Augustus ~ként formálisan az egyenlők között volt az első (primus inter pares), tribunusi és proconsuli hatalmánál fogva azonban valójában helytartóként vezette az összes császári provinciát, és a hadsereg főparancsnoka volt, így egy alig leplezett katonai diktatúra első számú vezetője lett. A ~ek idővel háttérbe szorították a senatust, amelynek hatalma a 3. századra szinte teljesen elsorvadt. 2. általános értelemben fejedelem. 3. princeps imperii, princeps regni: birodalmi fejedelem

[szerkesztés] Választófejedelem

Kurförst (német), elector (latin). A Német-római Birodalom azon fejedelmei, akik a 13. század közepétől a német királyt, ill. a német-római császárt választották. Közéjük tartozott az egyházfejedelmek közül a mainzi, a kölni és a trieri érsek, a világiak közül a rajnai palotagórf (palzi ~), a szász-wittenbergi herceg, a brandenburgi őrgróf, valamint a cseh király. A terstület eredete vitatott, először a Sachsenspiegelben (a német középkor legrégebb jogkönyvében; 1220-1235 körül) említik, tagjainak száma 1239 körül rögzült. A cseh király választójogát sokáig vitatták, de a gyakorlatban szinte mindig szavazott. A ~ek jogait és szerepét IV. Károly császár aranybullája véglegesítette (1356). Országukat nem lehetett megosztani, a méltóságot az elsőszülött örökölte, a ~ saját országában felségjogokat gyakorolt. A királyválasztás jogát a 15. század végéig egyénenként, később testületileg gyakorolták. Az évenkénti gyűlést ugyan a későbbiekben nem tartották meg, de a testület a középkor végéig mindig felelőséget vállalt a birodalom egységéért. A VI. Orbán pápával 1378-ban kötött egyezménnyel a Rómához való hűséget is biztosítani próbálták. A pfalzi ~ 1623-ban elvesztette méltóságát, s azt a bajor hercegnek adományozták, de 1648-ban visszakapta így a ~ek létszáma nyolcra emelkedett. 1692-ben a hannoveri herceg lett a kilencedik ~. 1803-ban a megszűnt kölni és trieri ~ség helyébe Salzburg, Würtnberg, Baden és Hessen-Kassel uralkodói léptek. 1806-ban, a Német-római Birodalom megszűnésekor a ~i méltóság is megszűnt.

[szerkesztés] Birodalmi fejedelem

Reichfürst (német) princeps regni, princeps imperii (latin). A 12. századtól 1803-ig a legmagasabb rangú, fejedelmi jogkörrel felruházott tartományurak címe a Német-római Birodalomban. A ~ek a király közvetlen hűbéresei voltak, akik a maguk területén önálló uralkodói jogokkal rendelkeztek (bíráskodás, vám, pénzverés stb.), ezeket az egyháziak 1220-ban, a világiak pedig 1231-ben, ill. 1232-ben a királlyal is elismertették. 1180 után ~i címet a király a többi ~ hozzájárulásával adhatott. A Birodalmi Gyűlésen mindegyikük, saját külön jogállása alapján egyénileg vett részt (bizonyos döntésekhez a királynak szüksége volt az ő hozzájárulásukra), később renddé szerveződtek. Az újkorban a közülük kiemelkedő választófejedelmeken kívül az érsekek, püspökök, számos apát és más főpap, valamint világi fejedelmek (hercegek és mások) is ~nek számítottak.