Vita:Felsőmarác
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Jogsértés
[szerkesztés] Anonim szerkesztő által beírt szöveg
Földrajzi és természeti viszonyok
A Rába völgyét szegélyező vasi dombháton találjuk Felsőmarácot. Domborzatát meghatározza, hogy a Hegyhát és az Őrség határán fekszik. A Rába és a Zala között elterülő hátság a Rába egykori törmelékkúpjából keletkezett úgy, hogy a két folyó mintegy 30-40 méter mélyvölgyet vágott bele. A kiemelkedő területet kisebb patakok is felszabdalták. A község tengerszint feletti magassága 230 méter. Külső területének felszíne változatos. Északon tagoltan dombos, délen dombhátak és sík részek váltják egymást. Belterülete domboldalon fekszik. Fő utcája enyhén lejtős. Korábban a földek keleti, külső részén bakhátas művelés folyt. A talaj, eredetét tekintve, 90 százalékban szürke erdőségi, 5 százalékban csonka erdőségi, 5 százalékban öntéses eredetű. Kötöttségére nézve felerészben vályog, felerészben nehéz vályog, az önkéntes részeken öntésanyag. A talaj vízgazdálkodása nagyon rossz: 16-18 százalékos víztartalommal még száraz, 24-26 százalékos víztartalommal már képlékeny. A humuszréteg vastagsága 20 centiméter, a Berek dűlőben 40 centiméter. A réti öntésen, a Berekben 70 centiméter a talajvíz, a Rába folyó vízszintje szerint azonban változó. A határ keleti részén átlagosan 5 százalék a kavicsréteg. A talajszelvények általában hármas rétegződést mutatnak. Tömöttségi fokát tekintve a talaj laza, csak foltonként tömődött. A terület genetikai típusát meghatározzák a savanyú, barna erdőségi talajok.
A község éghajlata szerint az Őrség tájkörzetébe tartozik. Az évi és a napi középhőmérsékletet kisebb ingadozás jellemzi: a tél enyhe, a nyár nem túl forró. Az évi átlagos hőmérséklet 9,4 oC. A fagyos napok (50 év átlagában) november vége, december eleje. A fagyos napok vége március közepére tehető. Hótakaróra december 15-től, február végéig lehet számítani. A falu természet-földrajzilag az Őrséghez tartozik, a csapadék évi mennyisége azonban kisebb, mint az Őrség belső részein. Az évi, átlagosan 779 milliméter csapadékból májusban, júniusban és augusztusban hullik a legtöbb. A levegő relatív páratartalma lényegesen magasabb, mint az ország más részein. 50 év átlaga azt mutatja, hogy a páratartalom a nyári hónapokban sem csökken 70 százalék alá, ami a növények fejlődése szempontjából igen kedvező.
A növényzet nagyon változatos. Megtalálható itt az Őrség egész növényvilága. A falut földrajzilag a Hegyhát tájegységhez sorolták. Később a gazdasági és a néprajzi szempontokat is figyelembe véve Külső Őrségként is emlegették. A közigazgatást az 1570-es évekig Vasvárról, azt követően Körmendről és Szombathelyről irányították. A helység névadásáról eltérőek a vélemények. Moór Elemér a Marác nevet a szláv-morva ligetes jelentésű szóból származtatja. Melich János felfogása szerint Marác a Marát, Móric személynévből alakult ki, ezek a nevek pedig a morva név változatai. A latin és magyar nyelvű oklevelekben a falunév több változatban is szerepel: 1217 Marac, 1258 Marauch, 1274 Marác, 1294 Maruauch, 1297 Maróc, 1293 Marach, 1672 Marácz, 1836 Marác, 1870 Hegyhát-Marác, 1907 Felsőmarác. 1906-ban országszerte felülvizsgálták és pontosították a helyneveket. Akkor a vármegye a Hegyhát előnevet kérte. A belügyminiszter a következőket válaszolta: "Hegyhát-Marác községre vonatkozóan nem teljesíthetem a község azon kívánságát, hogy neve változatlanul fenntartassék, mivel ez esetben Baranya megye által már törzskönyvezett Hegyhátmaróccal összetéveszthető lenne. Legcélszerűbbnek találtam a Felső jelző alkalmazását, a Tót-Marácnál fentebb fekvő község erre földrajzi helyzetétől fogva jogosult." Tót-Marác akkor az Alsómarác nevet kapta, ma Moravci néven Szlovéniához tartozik. Muraszombat közelében fekszik, fürdőhelyéről nevezetes falu.
A község határai: Északon a Rába folyó völgyében terül el a Berekség, benne a csaknem 13 hektáros környezetvédelmi tó, a Himfai parkerdő sétálóútjával, forrásaival, patakjaival. A tótfalusi dombok parkosított területe, a Csányi várkastély emlékhelye tartozik még ide. Nyugaton található a maráci-ivánci határt elválasztó patak és erdős, ligetes völgye. Tótfalu alatt, ahol a patak kiér a Berekbe, hajdanán malom működött. Először az 1258-as határjárás és birtokmegosztás során rögzítették Nádasdi Karácsony malmaként. Később 1435-ben a körmendi határjárók jegyezték fel: "Telmalom"-ként azaz tölgyfából készült malomként. A malom az 1560-as években a Csányiak tulajdonaként még működött. A malom vízfelfogó gátrendszere szinte érintetlenül ma is megvan. A falu keleti határában kiemelkedő pont a Hegyi dűlő, 1767-ben lakott területként vették nyilvántartásba. Innen mind a négy égtáj felé tisztán lehet látni a mezőt. El lehet látni a halogyi és a szőcei határig, a magánerdőkig, amelyekben ma is megtalálható a Karácsonykút, a Kenderáztató, az olasz út, a "Kerál út" egy-egy szakasza. A határ déli részéből kisebb vízfolyások indulnak a Zala folyó vízgyűjtőjébe, a Keresztvölgyi és a Csilikató dűlőktől. Továbbhaladva az Aggirtás, a Pörös és a Viszákkal határos Sorok erdő zárja a déli területet. A községet több irányból is el lehet érni. Legcélszerűbb a 8-as főútról Csákánydoroszlónál keletre letérni, és az utat folytatni a Rába folyóig. A hídon átérve ágazik el az út északkeletnek Halogy, Nádasd, délnek Ivánc, Őriszentpéter, Muraszombat felé. Ez utóbbiról vezet az út Felsőmarácra.
A 334 lakosú község a Vasi-hegyháton, Körmendtől délnyugatra. Az Őrségi Tájvédelmi Körzet része. Értékei között kell megemlíteni az Árpád-kori Szent Erzsébet-templomot. A falu határában található Himfai-tó és -parkerdő ideális kirándulóhely.
[szerkesztés] Regisztrált szerkesztő által felmutatott "jogsértett" szöveg
A Rába völgyét szegélyező vasi dombháton találjuk Felsőmarácot. Domborzatát meghatározza, hogy a Hegyhát és az Őrség határán fekszik. A Rába és a Zala között elterülő hátság a Rába egykori törmelékkúpjából keletkezett úgy, hogy a két folyó mintegy 30-40 méter mélyvölgyet vágott bele. A kiemelkedő területet kisebb patakok is felszabdalták. A község tengerszint feletti magassága 230 méter. Külső területének felszíne változatos. Északon tagoltan dombos, délen dombhátak és sík részek váltják egymást. Belterülete domboldalon fekszik. Fő utcája enyhén lejtős. Korábban a földek keleti, külső részén bakhátas művelés folyt. A talaj, eredetét tekintve, 90 százalékban szürke erdőségi, 5 százalékban csonka erdőségi, 5 százalékban öntéses eredetű. Kötöttségére nézve felerészben vályog, felerészben nehéz vályog, az önkéntes részeken öntésanyag. A talaj vízgazdálkodása nagyon rossz: 16-18 százalékos víztartalommal még száraz, 24-26 százalékos víztartalommal már képlékeny. A humuszréteg vastagsága 20 centiméter, a Berek dűlőben 40 centiméter. A réti öntésen, a Berekben 70 centiméter a talajvíz, a Rába folyó vízszintje szerint azonban változó. A határ keleti részén átlagosan 5 százalék a kavicsréteg. A talajszelvények általában hármas rétegződést mutatnak. Tömöttségi fokát tekintve a talaj laza, csak foltonként tömődött. A terület genetikai típusát meghatározzák a savanyú, barna erdőségi talajok.
[szerkesztés] Haszontalan szerkesztő fogáskereső kötözködése
Nekem úgy tűnik, mintha mégse teljesen egyezne a kettő...--Godson 2006. október 11., 10:37 (CEST)
itt a teljes szöveg, a második találat. De az a rövidke is már épp elég. --Vince blabla :-) 2006. október 11., 11:59 (CEST)
Ha már felületes utánanézésről beszélsz, légy alapos :) --Vince blabla :-) 2006. október 11., 12:02 (CEST)
- Egyet árulj el, Vince! Ha nem kötözködök, akkor is tovább léptél volna, vagy maradsz az első (hibás) tippnél? Mert talán kezd körvonalazódni előtted, hogy hogy mi a bánat a bánatom a működéseddel.--Godson fóruma 2006. október 11., 12:17 (CEST)
Godson, nem kéne befejezni? Nem volt elég tegnap? Data Destroyer 2006. október 11., 12:23 (CEST)
Based on work by