Gázai csata

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A gázai csata: 1244. október 17-én az egyesült szír-keresztény seregek és a Hvárezmi Birodalom felől betörő nagyobbrészt türk, s mellettük mongol, valamint perzsa lovashadak és velük szövetséges egyiptomiak közt lezajlott ütközet.

Tartalomjegyzék

1 A csata előzménye
2 Tragédia Gázánál
3 A keresztes államok válsága
4 Források

[szerkesztés] A csata előzménye

A mongolok által megdöntött Hvárezmi Birodalom harcosai, akik Perzsiát is uralták, az 1240-es években keletről benyomultak a Közel-Keletre, hogy új birodalmat alapítsanak. Szövetségre léptek Egyiptom szultánjával, Bajbarsz - asz-Szálihhal. A betolakodók feldúlták Jeruzsálemet. A keresztény államok és a muzulmán szíriai fejedelmek egy időre félretették nézetletérésüket és együtt szálltak szembe a fenyegető veszéllyel.

[szerkesztés] Tragédia Gázánál

Gázától északnyugatra csaptak össze az ellenséggel. A véres küzdelem során a damaszkuszi sereg – ami a keresztények bal szárnyát képezte –, komoly veszteségeket szenvedett és megfutamodott. A keresztesek viszont keményen helytálltak, de az egyiptomiak hátukba kerültek. A küzdelmet viszont a perzsa lovasok a keresztény lovasság ellen folytatott harca a jobb szárnyon döntötte el. A borzalmas vérontásban a 10 000 fős keresztes gyalogságból talán ha nyolcszázan tudtak megmenekülni. Több mint 5000 halott hevert a csatatéren, vagy négyezer ember fogságba esett. Odaveszett 365 johannita, 397 teuton és 310 templomos lovag.

[szerkesztés] A keresztes államok válsága

A gázai vereséggel végleg elveszett Jeruzsálem visszafoglalásának reménye. Bár Bajbarsz később a türkök ellen fordult és az egyik csatában megsemmisítette őket. Mikor a mongolok újabb vereséget mértek a moszlimokra, 1260-ban a keresztények új reményekkel szálltak harcba a keletről jött pogányok ellen, de a döntő csatában katasztrofális vereséget szenvedtek