Hangsúly (zene)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
[szerkesztés] Ütemhangsúly
A zenében a hangsúly szorosan összefügg az időmértéki beosztással (ütem, taktus). Minden ütemfajtának megvan a maga szokásos hangsúlya, amelytől azonban számtalan esetben el szokott térni a zeneszerző és az előadó egyaránt. Bevett szokás, és általános szabály, hogy a páros, de egyenértékű hangjegyekre támaszkodó ütemben a hangsúly mindig a kettős felosztás első kezdő hangjegyére esik (A 4/4-es ütemben tehát az elsőre és a harmadikra, a 2/4-es ütemben az elsőre, a 12/8-os ütemben (amely voltaképen nem más, mint a négy negyednek 3-3 nyolcadravaló osztása négy hangcsoportban) az első és harmadik csoport kapja a hangsúlyt. Ugyanilyen eljárás alá esik a 6/8-os ütem is (amely szintén nem más, mint a két negyednek 3-3 nyolcadra, mint egységre való felosztása). A páratlan egyenértékű hangjegyekre támaszkodó ütemnemeknél a hangsúlyt mindig az első hang kapja. Megjegyzendő, hogy a nyújtott ütemnemeknél, amelyek a három félkottás, három egész kottás stb. írásmódot alkalmazzák, általában az a hangsúlyszabály az uralkodó, amely a kevesebb értékre redukálható páratlan ütemnemeknél.
A zenében a hangsúly még számos különféle kombinációjú ütemben uralkodik, amelyek külön-külön hangsúlyt igényelnek ugyan, de az alapelvet mindig a fentiekre vonatkozó hangsúlyozás képezi. A zenei hangsúly azonban távolról sem szorítkozik mindig az általánosan elfogadott szabályhoz, sőt, legtöbb esetben eltér tőle a zeneszerző szándéka és gyakran hangulata szerint olyannyira, hogy a szabályostól éppen ellenkező hangsúlyozásra fekteti a súlyt. Minél több hangszer működik együtt, a zenei hangsúlyozás annál kiterjedtebb és művészetileg bonyolultabb.
Dinamikai szempontból a zenei ütem hangsúlya többféle típusra oszlik. Hol csak egyes hangok, hol meg egész hangcsoportok esnek hangsúlyozás alá.
[szerkesztés] Egyéb zenei hangsúlyok
Van még dallamhangsúly, ritmikai és harmóniai hangsúly, valamint frazeálási és metszeti (cezúra) hangsúly. A dallamhangsúly (főleg vokális zenében) tovább csoportosítható általános és nyelvtől függő hangsúlyra. Ez utóbbi minden nyelv esetén különbözőképpen, mint szóhangsúly vagy mondathangsúly érvényesül.