Hans Arp
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Hans Arp (Strassbourg, 1886. – Bázel, 1966. június 7.) német festő, író, szobrász.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete
Hans Arp 1886-ban született Strassbourgban. Önfejű és szeszélyes diák volt, aki ahelyett, hogy tanulmányainak szentelte volna idejét, csak a költészettel és a festészettel törődött. 1904-ben íratták be a strassbourgi Képző- és Iparművészeti Iskolába. A festészet mellett költészettel is foglalkozott, 1905-ban ő is bekerült az elzászi költészet Strassbourgban megjelent antológiájába.
21 éves korában Párizsba költözött és beiratkozott a Julien Akadémiára, majd egy év múlva elhagyta és Svájcba költözött. Időnként ellátogatott Párizsba és Münchenbe (1912) is. Münchenben Paul Klee-vel barátságot kötött, többször is kiállított a Der Blaue Reiter csoporttal, a kiállításokon részt vett Delaunay is, kinek képei nagy hatással voltak rá.
1915-ben csatlakozott Zürichben a dadaista csoporthoz.
[szerkesztés] Zürich: (1915-1919)
Hans Arp-nak abszolút akadémikus, profi képzése volt. A dadaizmussal szemben lojális maradt, mindig művész maradt azon szándékai ellenére, hogy „mindinkább távolodjon az esztétikától”. Arp soha nem adta föl a tudat és tudattalan „egyensúlyának” eszméjét. Amit Arp mellőzni akart, az a konvencionális „keret” volt, melyben a műalkotást mind ez ideig bemutatták – így el akarta felejteni a konvencionális anyagokat is, de sosem a harmónia és arányosság elveit. Szelíd, a világ rendjét intuitívan megérteni akaró attitűddel rendelkezett.
[szerkesztés] Kollázsok
Az expresszionista felületektől megcsömölve papírkivágásokból és különféle anyagokból építi fel első kompozícióit. Később fadarabokkal éri el ezeket a hatásokat.
- Absztrakt kompozíció: (1915) A legkorábbról fennmaradt kollázsa. Papírból, kartonból és textíliából készült.
- Geometrikus kollázs: (1916) Korai, rendszereken alapuló kompozíciói előzményei a későbbi, véletlen munkáknak.
- Egy kollázs: (1920)
[szerkesztés] Papier déchirék
Arp a véletlen elvére alapozta sok művét. Nála a természetes véletlen az irracionális elv létrehozója volt. 1916-ban fedezte fel a „véletlen törvényét”, azt a szerepet, amelyet a tudattalan játszhat művészetében. Alkotási technikájáról Richter számol be: „Elégedetlen révén egy rajzzal, amelyen már egy ideje dolgozott, Arp végül is széttépte, hagyva, hogy darabjai zeltwegi stúdiójának padlójára hulljanak. Egy idő múlva véletlenül rápillantott ugyanezen papírdarabokra, ahogy a padlón hevertek, s meglepte az általuk alkotott minta. Megvolt benne az a kifejező erő, amit eredménytelenül próbált megvalósítani. Kezének véletlenszerű mozdulatai és az aláhulló papírszeletek megvalósították azt, amit semmilyen erőfeszítéssel nem sikerült elérnie, nevezetesen a kifejező erőt.” „E széttépett papírdarabkák között akadt néhány, mely fölfelé mutatott, Zen-papírok voltak ezek, időn és téren kívüliek.” – mondta Arp.
Tépd szét a papírt, és szórd a padlóra, s az az alakzat, amit létrehoznak, bizonyos okkult jelentéssel bír! Arp tisztában volt azzal, hogy az ilyen eszközökkel létrehozott műalkotások személytelenek, ez oknál fogva általában nem szignálta őket.
- Véletlen síkok: A véletlen minden más okot átfog. A kubizmus hatása is jelen van, a formák egyben személytelenek is.
- A véletlen törvénye szerint elrendezett négyszögek: (1916) „A véletlen, mely példának okáért ujjunkat vezérli, mikor papírt szakítunk szét, a közben formát öltő alakzatok titokra nyitnak kaput, az élet mélyben rejtőző forrásait tárják fel…” – Arp.
- A véletlen törvénye szerint: (1916)
- Relief festmény: A geometrikus gondolkodásmód egyszerre hatott a konstrukcionizmusra és a dadaizmusra.
1914-ben ismerkedett össze Sophie Taeuber-rel, aki szövéstechnikát és textiltervezést tanított egy képző- és iparművészeti iskolában. Nagyon ügyes és eredeti művész volt, és kétségtelen, hogy munkássága inspirálólag hatott Arp-ra, sőt több műalkotást közösen hoztak létre, melyeket „duo-kollázsok”-nak neveztek el. Sophie Taeuber-rel való kapcsolatát nyíltan vállalta annak ellenére, hogy a dadaisták köztudottan nőellenesek voltak.
- Hímzett kép:
- Hímzett kép II.: (1914)
- Hímzett kép III..: (1914)
- Patetikus szimmetria: (1916-17)
- Elemek mértéke: (1917)
[szerkesztés] Reliefek
Arp reliefjei általában két vagy több réteg anyag (fa vagy fém) egymásra helyezése révén jöttek létre. Nem egyetlen szilárd anyagból kifaragott domborművek, tulajdonképpen „assemblage”- ok, összeszerelt furnérlapok és fémlemezek. Bár az alapötlet, hogy különféle előre elkészített nyersanyagokat egy kompozícióban hozzanak össze, eredetileg a kubistáktól származott, Arp úgy látszik, tőlük függetlenül készítette reliefjeit. A különbség az, hogy Picasso nyersanyagát meghagyja eredeti, megmunkálatlan, illetve „előre elkészített” (ready-made) állapotában, és a darabokat látszólag fölényes nemtörődömséggel dobálja egymásra, míg Arp a formai tökéletességet keresi, és az anyag nyerseségét festéssel leplezi.
- Szarvas: (1914) Legrégebbről fennmaradt reliefje.
- Absztrakt konfiguráció: (1915)
- Tzara portréja: (1916)
- Színes formák: (1917) Ezek alakulnak át vese és amőba formákká, melyek Kandinszkij művészetére emlékeztetnek.
- Madármaszk: (1918)
- Maszk: (1918)
- Paolo és Francesca: (1918)
1919-ben Arp [[Berlinbe utazott, és találkozott a város Dada-csoportjának más tagjaival. Részt vett a Winter sörözőben rendezett Dada-kiállításon és magánerőből kinyomtatta a Der Vogel Selbdritt című, verseket és fametszeteket tartalmazó kötetet.
[szerkesztés] Párizs: (1920-1940)
1920-ban [[Párizsba költözött és a szürrealistákhoz csatlakozott. A francia szürrealista mozgalomban játszott szerepéről azt mondhatjuk, hogy mennél inkább szürrealistább lett, annál inkább dadaista maradt lényegében. A Dada korszakban külön kezelte költői és plasztikai tevékenységét, de a szürrealista szakaszban a kettő egyesült.
1926-ban elhatározta, hogy végleg Párizsban telepszik le. A következő évek, egészen a második világháború kitöréséig, türelmes önmaga-keresés, a technikai felfedezések, a formai fejlődés évei voltak.
[szerkesztés] Festmények
- Cím nélkül II.: (1918-24)
- Körök ritmusa: (1919)
- Cím nélkül IV.: (1922-23)
- Táncoló: (1925)
- Cím nélkül III.: (1930)
- Tervrajz egy szőnyegen: (1930)
- Férfi az ablaknál: (1930)
[szerkesztés] Kollázsok
- Csomó: (1923)
- Erkély: (1925)
- Geometrikus kollázs: (1926)
- Kettős kollázs: (1928)
- Cím nélkül I.: (1928)
- Köldök és szárnyas köldök: (1932)
- Mutilé et apatride: (1936)
[szerkesztés] Reliefek
- Torzó: (1920)
- Tojássütő és villa: (1922)
- Óra: (1924)
- Toronyóra: (1924)
- Orrarc: (1925-26)
- Első dada relief: (1926)
- Villák és köldök: (1927)
- Ingmellek (Tojásos deszka): (1927) Nagyon konkrét dolgot ábrázol, de ugyanakkor másként is értelmezhető.
- Erdő: (1927) Kevesebb köze van a dadaizmushoz. Négy darab festett farészből áll, amit levelekre és fára emlékeztető formában vágott ki, és szilárd tömeggé ragasztott össze.
- Végtelen amfora: (1929)
- Repülő madarak: (1930)
- Levelek és köldökök: (1930)
- Fej, bajusz és maszk: (1930)
- A véletlen törvényei szerint: (1934)
[szerkesztés] Szobrok
Ezen évek legfontosabb fejleménye Arp elhatározása volt 1930-ban, hogy „körplasztikák” készítésébe fog. Mindig húzódozott attól, hogy „valódi”, szabadon álló szobrot készítsen, mert az mindenféle akadémikus asszociációkkal járt, de szigorúan véve a reliefek fából való kivágása is szobrásztechnika, úgyhogy a szabadon álló alakzatokhoz való átmenet alig volt több, mint a harmadik dimenzió alaposabb felderítése.
Plasztikáiban általában női test- és föld-asszociációk jelennek meg. Emlékeztetnek a kykládikus szobrokra. Az általa létrehozott formák és az általa adott címek többértelműséget sugároznak. A címek a szóbeli költőiséghez tartoznak: a formák a művészetben éppúgy, mint a természetben, előre meghatározott nevek nélkül alakulnak ki.
- Kagyló és fej: (1923)
- Hintőporos doboz: (1926)
- Kagylóprofilok: (1930) Az átmenetet jelzi a reliefek és a körplasztikák között. Két csaknem egyforma, festett fából készült, egymáshoz kapcsolódó, madárszerű profil, mely egy hasonló alakzatú alapon áll.
- Gyümölcs a kézben: (1928)
- Kéz-gyümölcs: (1930) A címe föltehetően a gyümölcsalakból való eredetére utal
- Gnóm (Gáspár): (1930) Már jelzi a későbbi években következő integrális (ahogyan Arp mondta: „esszenciális”) alakzatokat.
- Fej bosszantó tárgyakkal: (1930) Lelaposított koponyára emlékeztet, három pióca tapad rá.
- Harang és köldökök: (1931)
- Két emlék egy köldökön: (1933)
- Köldök és két gondolat: (1933)
- Konkrétan emberi I: (1934)
- Konkrétan emberi II: (1933)
- Konkrétan emberi III: (1935)
- Pagodának nevezett hibridgyümölcs: (1934)
- Metamorfózis (kagyló – hattyú – lendület): (1935) Az alcím jelzi a metamorfózis különböző állomásait, az átalakulás folyamatát.
- Bimbókorona: (1936) A mű a burjánzás általi átalakulás: az életerő több, mellre emlékeztető kitüremlésben nyomul kifelé.
- Hold gyümölcs: (1936)
- Csillag: (1939)
[szerkesztés] (1940-1966)
1940-ben elhagyta otthonát és Grasse-ba menekült – a második világháború megint otthontalanná tette. Egy évet töltött itt, 16 szobrot csinált ez idő alatt. Módszerét így írta le önmaga: „Aki nyíllal akar felleget lőni, hamar kiüríti tegezét. Sok szobrász emlékeztet ilyen bolond vadászra. Íme, ezt kell tenni: elbűvölni a felhőt dobon előadott hegedűdallammal, vagy hegedűn játszott dobdallammal. Akkor egyszer csak leszáll a felhő, megpihen a földön, míg végül boldogságtól eltelten kővé válik. Ily módon a szobrász egyetlen pillantás alatt megvalósítja legszebb műveit.”
- Mediterrán csoport: (1941)
- Mediterrán szobor I.: (1941)
- Mediterrán szobor II.: (1941)
1942-ben [[Zürichbe megy. Ott 1943. január 13-án Sophie Taeuber meghalt. Hogy ez milyen súlyos csapást jelentett Arp-nak, megítélhető abból a tényből, hogy a következő öt évben egyetlen szobráról sem tudunk számot adni.
1946-ban visszatért Franciaországba, Meudon-ba, s folytatta szobrászi tevékenységét. Arp ekkor már világhírű volt, művei nagy sikert arattak az Egyesült Államokban is. A nyugati országokban most már gyorsan követték egymást kiállításai és a monumentális művekre szóló megbízások.
[szerkesztés] Kollázsok
- Bonyolult folyamat: (1942)
- Széttépet és újraszerkesztett rajz: (1947)
- Konstelláció: (1955)
- Föld alatti táj: (1960)
- Kormányzati tag: (1960)
[szerkesztés] Reliefek
- Hogy beszéljünk: (1954)
- Csontváz és bajusz: (1956)
- A köldök leánya: (1957)
- Kígyókorona: (1960)
- Virágforma: (1961)
- Három grácia: (1961)
[szerkesztés] Szobrok
Arpnak a még hátralevő 25 éves tevékenységében a szobrászat nem mutat erős eltérést a 30-as években kialakított alaptípusoktól.
- Csésze-fa: (1947)
- Szörnyforma: (1949)
- Pogány gyümölcs: (1950)
- Madárcsontváz: (1952)
- Fellegpásztor: (1953) Bronzban került kivitelezésre a venezuelai Caracas egyetemi városának főterére.
- Álomvirágok ajkakkal: (1954)
- Ptolemaiosz I.: (1953) A műben megtestesülő életteli ritmus többé nem valamely meghatározott természeti jelenség reminiszcenciája: bimbóé vagy mellé, levélé, vagy kagylóé; egy önmagába visszatérő tekercs formáját ölti, s talán minden másnál inkább a szívkamrára emlékeztet. Mintha belső élettől lüktetne, s ugyanakkor örök csendességben nyugodna.
- Ptolemaiosz III.: (1961)
- Meudoni Vénusz: (1956)
- Emberi holdbeli spektrál: (1960)
- Déméter: (1960)
- Ádám előtti gyümölcs: (1962)
- A nyulak bálványa: (1965)
- Öreg hölgy műfogsora: (1964)
1966. június 7-én halt meg Bázelban. A modern szobrászok közül egyedül Brancusi alkalmas vele való közvetlen stílusbeli összevetésre, ugyanazon egyszerűsége, ugyanazon organikus vitalitása révén. Arp-nak Henry Moore-ra gyakorolt hatása nem volt ennyire közvetlen, és maga Moore sem ismerte el azt. Arp eszménye a gyümölcs, amit egy növény fejleszt ki magából; Moore-é az emberi embrió, mely a méhben alakul ki. Arp formái kötetlenek, mint a felhők, Moore-éi a termőtalajban gyökereznek. Arp olyan művész, aki inkább magára a művészetre hat, mint egyes művészekre.
Based on work by