Hasfelmetsző Jack

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Hasfelmetsző Jack (Jack the Ripper) a fedőneve annak a londoni sorozatgyilkosnak, aki 1888-ban öt nőt (négy korosodó prostituált és egy fiatal nőt a Whitechapel nyomornegyedben) ölt meg (habár tizennégy gyilkossággal gyanúsították) ritka kegyetlenséggel: sebészi pontossággal vágta ki szerveiket (veséjüket, szivüket), sőt, az ötödik áldozata szobáját körbepakolta annak szerveivel. A gyilkosságokat úgy követte el, hogy a bűntettek színhelyei egy keresztet formáljanak a térképen.

Negyedik áldozatának meggyilkolása után egy levelet küldött a rendőrségnek, az áldozat egy veséjét mellékelve, melyben azt üzente, hogy a másik vesét megsütötte és megette. Ebben a levélben továbbá azt is kijelenti, hogy soha nem fogják elkapni. Igaz, ami igaz, a rendőrség indoklás nélkül zárta le az ügyet, néhány heti nyomozás után. Egyesek arra gondoltak, hogy a labilis elmeállapotú Clarence herceg, Viktória királynő unokája lehet a bűnös, de valószínűleg a sikertelen ügyvéd, Montague John Druitt volt Hasfelmetsző, aki köztudottan nőgyűlölő volt és gyakran járt anyjához a Whitechapel negyeden át, akit elmegyógyintézetben ápoltak. Druitt bűnösségét az is erősíti, hogy a rendőrségi nyomozás lezárását megelőzően vetette magát a Temzébe, búcsúlevelet azonban nem hozták nyilvánosságra.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

http://www.freeweb.hu/beluard/index11_19.htm

A macskaügyességű, vérszomjas és kegyetlen gyilkos egy sötét londoni nyomornegyed utcalányai közül szedte áldozatait. Az 1888-as év gyilkosát soha nem fogták el, a rendőrség mégis lezárta az ügyet. Vajon miért ? A rendőrségre egy nagyobb méretű levél érkezett, benne egy emberi vesedarabbal: “Ezt a fél vesét egy nőből szedtem ki. A másik felét megsütöttem és megettem." A feladó a boríték szerint a “pokolból" írt. 1888 őszét írjuk, rövidesen egész London tudja, hogy a hátborzongató levél Hasfelmetsző Jacktől származik, aki akkor végzett negyedik, nyilvánosságra került áldozatával, a negyvenhárom éves Catherine Eddowesszel. Mind a négy nő szánalmas, öregedő, elnyűtt prostituált volt, akik a Whitechapel nyomornegyedben voltak kénytelenek megalázó foglalkozásukat űzni. A legszerencsétlenebb szegények valóságos emésztőgödre volt ez a környék: keskeny utcák és sikátorok vezettek a kocsmák, bordélyházak és ópiumbarlangok mocskos útvesztőjébe. A gyerekeknek fele sem érte meg az ötéves kort, és e züllött, koszos nyomornegyed minden apró helyiségében gyakran heten zsúfolódtak össze. Ilyen kilátástalan körülmények között sok nőnek nem volt más választása, minthogy utcalány legyen, ha el akarta kerülni a kegyetlen éhhalált. Érthetetlen módon éppen ezek a lányok lettek a Hasfelmetsző áldozatai, akit soha nem azonosítottak, és nem is tartóztattak le.

Halál a sűrű ködben

Első áldozata a negyvenkét éves Mary Ann “Polly" Nichols volt, akinek augusztus 31-én éjszaka vágta át a torkát. Miközben a lány haldoklott a koszos kis sikátorban, gyilkosa huszonöt centiméter hosszú késével felhasította a hasát. Nyolc nap múlva a 47 éves, tüdőbajos “Sötét Annie" Chapmant ugyanilyen eszközzel és módon küldte a másvilágra. Ekkor kezdték emlegetni még egy whitechapel-i utcalány meggyilkolását. Őt ugyan egyszerűen leszúrták, ezért a rendőrség nem hozta összefüggésbe a Hasfelmetszővel, de a közvélemény rémült felháborodása arra kényszerítette a hatóságokat, hogy erősítést küldjenek a nyomornegyedbe. Az aggódó londoni üzletemberek által támogatott Whitechapeli Polgárőrségbe pedig egymás után jelentkeztek a magándetektívek és a polgári önkéntesek. Az erősödő félelem leleplezte a viktoriánus világ sötét oldalát. Az elkényelmesedett társadalom sokáig nem törődött azokkal a kegyetlen körülményekkel, amelyekbe a szegényeket kényszerítette. Abban a korban, amikor a nemi életről nem is tettek említést, az úgynevezett “tisztességes emberek" szemet hunytak a város számtalan prostituáltjának tevékenysége fölött. Továbbra is a figyelem középpontjában maradt viszont a gyilkos, aki vörös tintával írta első, tettével kérkedő levelét, és “Hasfelmetsző Jack" aláírással látta el. Gúnyolódása, hogy a rendőrség soha nem fogja el, megalapozottnak tűnt, de a gyilkosságok bizonyos rendszeresen ismétlődő motívumait sikerült meghatározni. Orvosszakértők megállapították, hogy a gyilkos balkezes és jártas az anatómiában, nagy szakértelemmel és pontosan tudja eltávolítani az emberi testrészeket. Az is kiderült, hogy a bűntényeket este 11 és hajnali 4 óra között követte el. Mindez azonban nem jelentett elegendő támpontot. A nyomozók ekkor a gyilkosságokban ártatlan embereket kezdtek üldözni csupán azért, mert ismert visszaeső bűnözők, szexőrültek, elmebeteg sebészek vagy éppen hentesek voltak. A gyanúsítások azonban sorra eredménytelennek bizonyultak. A gyilkos merényletei egyre merészebbek és visszataszítóbbak lettek. Szeptember 30-án éjfél után azonban megzavarták, amikor a 45 éves Elizabeth, “Hosszú Liz" Stride torkát vágta el, ezért a Hasfelmetsző gyorsan eltűnt az éjszaka ködében, áldozatát holtan hagyta, de nem csonkította meg. Amikor megtalálták a nőt, egyik kezében egy fürt szőlőt, másikban édességet tartott. A tanú, aki megzavarta a gyilkost, hallott ugyan lépéseket, de a tettes arcát nem látta. A szokott kedvtelésétől megfosztott Hasfelmetsző negyvenöt percen belül újra támadt. Áldozata akkor Eddowes volt, megölte és kibelezte, veséje egy darabját postán küldte el a rendőrségnek. Néhány méterrel arrébb az őrszem meglepő módon semmit sem hallott. Ezen a mozgalmas éjszakán, amikor a nyomornegyed minden sarkán állt egy rendőr, és mindenfelé járőröztek, a feltehetően véres ruhájú gyilkosnak megint sikerült elmenekülnie.

Egy gyanúsított a királyi udvarból

A Hasfelmetsző a kettős gyilkosság után hat hétig visszavonult. A nyomozás eközben meglehetősen érdekes irányt vett. Stride és Eddowes meggyilkolásának éjszakáján egy járőr feltartóztatott egy meglehetősen elegáns urat, akit egy whitechapeli utcalánnyal látott beszélgetni. Amikor kikérdezte a választékos beszédű és modorú gyanúsítottat, aki orvosnak mondta magát, és egyáltalán nem illett a mocskos környezetbe az meggyőzte a rendőrt, hogy engedje szabadon. Természetesen a pletykák azonnal terjedni kezdtek. Vajon előkelő társaságból való a gyilkos, és valamilyen őrült megszállottság vonzza a nyomornegyedekhez és azok szerencsétlen prostituáltjaihoz ? Majdnem egy évszázadon át volt gyanúsított Clarence hercege, Viktória királynő unokája. A korabeli újságok azonban soha nem említették ezt, hiszen a herceg a trónörökös, Edward walesi herceg (a későbbi VII. Edward király) legidősebb fia volt. A herceg labilis elmeállapota közismert volt akkoriban. Akik őt tartották Hasfelmetsző Jacknek, arra hivatkoztak, hogy az utolsó gyilkosság után a herceget elmegyógyintézetbe vitték, és 1892-ben bekövetkezett haláláig ott tartották.

Egy jól időzített öngyilkosság

A legvisszataszítóbb gyilkosság november 10-én kora reggel történt. Hajnali háromnegyed négykor a szomszédok arra ébredtek, hogy sikoltozás hallatszik a 24 éves Jane “Fekete Mary" Kelly szobájából. Amikor a háziúr szolgája nappal bemerészkedett, nyilvánvalóvá vált, hogy Hasfelmetsző Jack járt ott, kihasználva az áldozat félreeső lakásának háborítatlanságát. A holttestet gondosan kibelezte, szívét és veséjét eltávolította, a testrészeket pedig körberakta a szobában. Ez a brutális és különös gyilkosság volt az utolsó, amelyet hivatalosan Hasfelmetsző Jack számlájára írtak. A rendőrség heteken belül lezárta az ügyet, anélkül hogy a felháborodott közvéleménynek bárminemű magyarázatot adott volna. A Whitechapeli Polgárőrség néhány tagjával bizalmasan közölték, hogy a gyilkos, miután beismerte tetteit, a Temzébe ölte magát. Sokan azt gyanították, hogy hivatalos részről szándékosan eltussolják az ügyet, hogy mentsék Clarence hercege vagy egy gazemberré lett rendőrtiszt jó hírét. Ami a vízbefúltat illeti, “Fekete Mary" Kelly meggyilkolása után valóban kifogtak egy öngyilkost a Temzéből. Egy sikertelen ügyvéd, Montague John Druitt anyja elmebetegsége miatti elkeseredésében december 3-án vízbe ölte magát. Búcsúlevelét soha nem hozták nyilvánosságra, és könnyen elképzelhető, hogy ő tette azt a bizonyos vallomást, amelyre a rendőrség az ügy lezárásakor hivatkozott. Druitt, egy arisztokrata orvos család sarja előkelő angol iskolába járt, és jó kapcsolatban állt a társadalom felső köreivel. A Nagy-Britannia legősibb és legelőkelőbb családjainak sarjait tömörítő Az apostolok klub tagja volt. Köztudott volt róla, hogy gyűlöli a nőket. 1888. július 1-jén Mrs. Druittot beszállították egy elmegyógyintézetbe. Fia rendszeresen látogatta, és valószínűleg egyre jobban rettegett saját elmeállapota miatt. Bárhonnan ment is anyjához a kórházba (akár irodájából, akár abból a fiúintézetből, ahol szerény keresetét testnevelő tanárként egészítette ki), keresztül kellett haladnia a Whitechapel kerületen. Vajon Druitt félelmeiből és nőgyűlöletéből született-e meg az a szörnyeteg, aki Hasfelmetsző Jacknek nevezte magát ? Testvére, William októberben szellemi kimerültség és abnormális viselkedés jeleit fedezte fel rajta. November 30-án Druittot rövid úton elbocsátották iskolai állásából. Egyesek véleménye szerint klubja, Az apostolok mindent elkövetett jó hírnevének megőrzése érdekében. Talán a klubtársak javasolták Druittnak az öngyilkosságot, vagy éppen ők ölték meg őt, hogy véget vessenek kielégíthetetlen és barbár szenvedélyének. Utána pedig rávették a hatóságokat, hogy ne fedjék fel az igazságot, hanem zárják le az ügyet. A nem kevesebb mint tizennégy gyilkosság elkövetésével gyanúsított ismeretlen támadónak három hónapos rémuralma alatt ténylegesen talán öt áldozata volt. A vér bűvöletében élő Hasfelmetsző Jacket, aki úgy választotta ki áldozatait, hogy a helyszínek Whitechapel térképén keresztet alkossanak, valószínűleg soha nem fogják azonosítani, még kevésbé megérteni.