Higanylámpa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A higanylámpa az egyik legrégebbi, és a mai napig használt nagy intenzitású kisülő lámpa. Nagy nyomású higanygőz gerjesztésével állít elő látható fényt és UV-sugárzást. A kisülés kis méretű kvarccsőben zajlik, amelyet egy nagyobb külső üvegburában helyeznek el. A külső bura biztosítja a megfelelő hőszigetelést és UV-szűrést, valamint rögzíti az elektromos hozzávezetéseket. Mivel a kisülési színkép ezen a nyomáson még mindig vonalas, a higanylámpáknak igen jellegzetes, kékes-zöldes fehér fényük van.

A negatív ellenállású kisülés miatt, hasonlóan más nagy nyomású lámpákhoz, fojtó használata szükséges. A kisülés elindításához szükséges gyújtót általában lámpán belül helyezik el. Ezt egy nagy értékű ellenállással a másik katódhoz kapcsolják. A gyújtóbot és a katód között létrejövő kisülés biztosítja a lámpa meggyújtásához szükséges elektronokat.

A külső burát rendszerint fényporral vonják be, ami javítja a színvisszaadást és fényhasznosítást.

A higanylámpa számos tekintetben alulmarad más korszerűbb kisülő lámpákkal szemben, de még mindig népszerű, különösen Dél-Amerikában és Ázsiában, elsősorban magas élettartama és alacsony beruházási költsége miatt.

Speciális változata az ún. kevert fényű lámpa. Ez a higanylámpán kívül egy sorba kapcsolt izzólámpát is magában foglal, amely a fojtó szerepét tölti be, így izzólámpa helyett használható és a színvisszaadását is javítja. Hátránya, hogy az izzószál csökkenti mind az élettartamot, mind a fényhasznosítását.

A higanylámpa másik korszerű speciális változata az ultra-nagynyomású higanylámpa. Folytonos spektrum és kiváló színvisszaadás jellemzi, de élettartama rövid. Elsősorban vetítéstechnikában alkalmazzák.