I. János bizánci császár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

[szerkesztés] Karrier

Szvjatoszlav és János császár találkozása. Klavdiy Lebedev (1852-1916) festménye

Johannesz Kourkouasz II. Niképhorosz Phókasz anyai ági unokaöccse volt. Szintén vagyonos, nagyhírű kappadókiai családból származott, korán beállt a hadseregbe, ahol Niképhorosz alatt szolgált, és tőle tanulta el a haditudományt. Rokonságának köszönhetően huszonöt éves kora előtt már Armenia tartomány kormányzója volt. Ekkoriban Bizánc éppen az Abbászida Kalifátussal állt háborúban, és Johannesz megvédte tartományát, sőt az armeniai erők képezték Niképhorosz győzedelmes keleti seregének zömét. A harcban a fiatalember jelentős népszerűségre tett szert, egyesek hősként tisztelték, és kétségtelenül kitűnt gyors kezdeményezőkészségével, mely nem egy esetben sorsdöntőnek bizonyult. Niképhorosznak segített Bringasz ellenében trónra jutni, de valamilyen összeesküvés őt is megbuktatta, ezért aztán bosszúból részt vett a császár ellen kitervelt merényletben.

[szerkesztés] Győzedelmes uralkodás

Miután őt választották meg új uralkodónak, bitorlását a betörő idegenekkel szemben vívott harccal kívánta igazolni. A frissen létrejött Kijevi Rusz ellen vezetett hadjáratsorozat (970-973) keretében kiűzte a szlávokat Thrakiából, és Kelet-Bulgáriát is elnyerte. Az északi határt paulikiánus eretnekek odatelepítésével is biztosította, akikről gyanítható volt, hogy szimpatizálnak a szaracénokkal. Eztán az Abbászida Kalifátus ellen fordult, és 974-ben rátette kezét Belső-Szíriára, és az Eufrátesz középső szakaszára. 976-ban, második keleti hadjáratáról visszatérőben érte a váratlan halál. Ragadványneve, a „Tzimiszkész” valószínűleg örmény eredetű, és piros csizmát jelent.