Innin nászénekei

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Innin nászénekei, sumer költői műfaj, a „szent nász", az ország földjeinek termőerejét évente megújító királyi szertartás énekei. E szertartás során a király Innin (Istár) istennő szerelmeseként, azaz Dumuzi (Tammuz) szerepében jelenik meg. A műfaj gyökerei a Kr. e. III. évezredre nyúlnak vissza (vö. Dumuzi és Enkimdu), virágkorát a Kr. e. XX-XIX. században élte, főképp Iszin városának királyi udvarában. Az énekekben Innin alakjának termékenységi vonásait meglehetősen nyers stílus juttatja kifejezésre:

"Jóhangú tehén, messzire bődülő üsző,

istennő, he!, állj a karámba, he!

Szűzi Innin, sárhodó ajkú,

szólítsd őt a „köpű"-höz,

szólítsd őt a „köpű"-höz, hímed,

szólítsd őt a „köpű"-höz, Dumuzid:

a „köpű" rúdját hadd lökjem be én,

Innin, hadd örvendjen a máj..."

A költemények más helyein Innin titkos éjszakai találkán találkozik szerelmével:

"Eressz, bikám, bocsáss el, sietnem kell haza,

ó Dumuzi, engedj el, sietnem kell haza,

anyámnak ámításul mit mondanék?"

Dumuzi alakja e költészetben szintén panteista termékenységi vonásokkal bővül:

"A király ágyékán cédrus meredezik,

egyik oldalán len hullámzik,

másik oldalán gabona hullámzik

mellén pompázó, buja kert virul..."

A műfaj akkád megfelelője nyíltabban világi ugyan, de költőisége gyengébb (Szerelmes párbeszéd).

[szerkesztés] Források

A sumer irodalom kistükre (Budapest, 1970)