Iván (település)

Körjegyzőségi székhely a megye délnyugati szélén, Csáfordjánosfa és Pusztacsalád között. Szinte minden oldalról erdő határolja. Külterületének 8 tavát a horgászok szívesen keresik fel. Autóbusz járat köti össze Sopronnal és Kapuvárral, a két legközelebbi várossal.

[szerkesztés] Története és mai élete

A rómaiak korában lakott hely. Iván első írásos említése 1234-ből származik, ez idő tájt a pornói apátság birtoka volt. 1357-ben már a Kapu várához tartozó királyi jobbágyok lakták. 1387-ben a kapuvári uradalom többi falvaival együtt a Kanizsayak, 1536-ban pedig a Nádasdyak lettek itt az urak. A 16. század derekán a Nádasdyakon kívül tiszttartóik, telekesi Török Pál és a völcseji Párnás János szereztek itt földesuruktól néhány jobbágytelket, sőt a Viczay család is birtokos lett a faluban. A Nádasdy birtokot 1671-ben elkobozták és a királyi kincstár tulajdona lett. 1678-ban Széchényi György érsek zálogba vette, 1714-ben pedig örök tulajdonként is a Széchényiek kezére került. Széchényi Ferenc 1787-ben az egész Sárvár-Felsővidéki uradalmat bérbe adta 6 évre Sághy Dánielnek. A bérlet 1792-ben szűnt meg, amikor az uradalom többi községeivel együtt Iván is visszakerült a Széchenyiek használatába.

A volt Széchenyi kastély

Az iváni urasági majornak nagy múltja van. A középkori eredetű Várföldek, mint az uraság magánkezelésében álló birtokrész, már 1492-ben feltűnik. Ebből alakult ki a 16. század elején a major. A 16. században és a 17. század első felében fagyűjtésre, legeltetésre és makkoltatásra minden környékbeli lakos – nemes és jobbágy egyaránt – szabadon, fizetség és dézsma nélkül használhatta a nagyerdőt. A Nádasdyak iváni majorjának tiszttartói 1654 körül kezdték szabályozni a nagyerdő használatát. Az úrbéri állomány elkülönzése igen korán, 1797-ben megtörtént. Gróf Széchényi Ferenc szívén viselte jobbágyainak sorsát, ezért megvizsgálta az erdő- és legelőilletőségi járandóságok kihasításának körülményeit. Iván Sopron vármegye legnagyobb irtásfaluja. Szántóföld állományát a 16. századi 300 holdról 1850-ig 3800 holdra növelte. Nemcsak iváni jobbágyok irtottak, hanem a szomszédos községek lakói is. 1670-ben megszűnt a falu evangélikus egyháza. A katolikus plébános 1692-ben kezdte meg az anyakönyvek vezetését.

Az 1930-as években több tűzvész pusztított a faluban, ekkor kezdődött az első átépítés. A II. világháborúban az orosz hadsereg különösebb esemény nélkül vonult át a községen. 1945 májusában a Széchenyi-nagybirtokot 359 földigénylő között osztották szét. 1956-bn a soproni egyetemisták nagygyűlést tartottak Ivánban. 1959-ben két tsz alakult, ezek a 60-as években egyesültek, a 70-es években pedig Ivánhoz csatlakozott a pusztacsaládi és a répceszemerei tsz. 1982-ben az egyesített termelőszövetkezetet öt felé osztották. Megszüntették a vasutat, a helyi ÁFÉSZ-t beolvasztották a sopronhorpácsi ÁFÉSZ-be, bezárták a téglagyárat és a Könnyűipari Gépgyár kihelyezett telephelyét. 1990. szeptember 30-án alakult az új önkormányzati képviselőtestület.

A községháza

A lakosság idősebb rétege földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik, a fiatalabbak a közeli városok ipari üzemeiben dolgoznak. A faluban a munkalehetőségek hiánya a lakosság számának csökkenését eredményezte. A 60-as években épült az óvoda, felújították a TÜZÉP-telepet, portalanított utakat, járdákat, ravatalozót építettek. A 70-es években készült el a gyógyszertár, az áruház, a vízmű, a takarékszövetkezet, a kultúrház és a szolgálati lakások. A 80-as években négytantermes általános iskola épült tornateremmel, öregek napközi otthona, postahivatal, fogorvosi rendelő szolgálati lakással. Van a faluban orvosi rendelő, védőnő, állatorvos, több bolt és vendéglő. 1981-ben volt az Önkéntes Tűzoltó Egyesület megalakulásának 100 éves évfordulójára. Az Árpád u. 11. számú ház falán tábla jelzi, hogy ott született Pintér Gizella, az 1956-os mosonmagyaróvári sortűz egyik áldozata. Iványi-Grünwald Béla (1867-1940) festőművész kibérelte az Ivánhoz tartozó egykori Visztamajort, és számos képét ott festette. Ivánban volt plébános Rozmán Sándor (1900-1953) kerületi hitoktatási felügyelő, halálát a brutális rendőri bántalmazás utáni vesebetegség okozta. Bindes Ferenc (1934-) hittankönyvíró Németh J. László iváni tanárral együtt pedig a „Ha engem üldöztek...” című kötet szerzője. Élő népszokás a lucázás, a betlehemezés és Mikuláskor a korbácsolás. Nagypéntek a falu fogadott ünnepe az 1882. évi nagypénteki tűzvész emlékére.

[szerkesztés] Nevezetességei

Világháborús emlékmű

Műemlék jellegű az egyhajós, szentély mellett álló tornyos, klasszicista Szent András rk. templom – a korábbi templom helyére gróf Széchényi Ferenc építtette 1820 körül –, 1883-ban a homlokzatát átépítették neoromán stílusban. Berendezése: copf stílusú padok a 18. század végéről, klasszicista mellékoltár és szószék 1820 körül.

További műemlékek:

barokk Pieta-szobor a templomkertben a 18. század elejéről,
Pestis-kereszt a 18. század elejéről, késő barokk Szent Anna-szobor, klasszicista sírkövek a temetőben a 18. század első feléből.
A falu közepén áll a Széchényi család egykori egyemeletes kastélya, amely 1840 körül épült későklasszicista stílusban. Ma általános iskola működik benne. A kastélyparkban a Fájdalmas Szűz szobra a 18. századból való.
A Szentháromság szobrot az Amerikába kivándorlók kis csoportja állíttatta.
A templom falán emléktábla van az I. világháború 78 és a II. világháború 72 áldozatának emlékére.