Jászi Oszkár

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Jászi Oszkár
Jászi Oszkár
Született:
1875. március 2. Nagykároly
Meghalt:
1957. február 13.(81 évesen) Oberlin

Jászi Oszkár (1875. március 2. – 1957. február 13.) társadalomtudós, szerkesztő, politikus, a Magyar Nemzeti Tanács tagja, a Károlyi-kormány nemzetiségi ügyekkel megbízott tárca nélküli minisztere, majd emigráns politikus, egyetemi professzor. A liberalizmus elvein és társadalmi, politikai és nemzetiségpolitikai refomelképzeléseken alapuló radikális rendszerkritikával bírálta a korabeli Magyarország viszonyait. A konföderáció eszméjére alapuló nemzetiségi politikája és demokratikus eszmerendszere minden autokratikus huszadik századi magyar rezsim ellenségévé tette.

Tartalomjegyzék

1 Családja és tanulmányai
2 Huszadik Század
3 Polgári radikalizmus
4 Háború és őszirózsás forradalom
5 Emigráció
6 Emléke
7 Egyes művei, róla szóló irodalom
8 Hivatkozások
- 8.1 Lásd még
- 8.2 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Családja és tanulmányai

Középosztálybeli zsidó családban született, apja orvos volt. A zsidó hagyománytól és vallástól rég elszakadt család 1881-ben a keleti országrészben elterjedt református vallásra tért át. Jászi egész életében híve maradt a zsidó asszimilációnak és a vallási türelemnek.

Gimnáziumi tanulmányait kitűnő eredménnyel végezte el a nagykárolyi piaristáknál. Tizenhét évesen iratkozott be a budapesti egyetem állam- és jogtudományi karára, ahol 1896-ban doktorált, majd a Földművelésügyi Minisztériumnál vállalt állást. 1906-tól csak tudományos és politikai törekvéseinek élt.

[szerkesztés] Huszadik Század

Két egyetemi tanára, Pulszky Ágost és Pikler Gyula körül alakult ki az a szellemi kör, amely a modern társadalomtudományi gondolkodás, a szociológia módszereit és szempontjait magáévá téve fordult szembe a nemzeti historizmus történet- és társadalomszemléletével. 1900-ban Jászi e kör tagjaként egyike volt a Huszadik Század című társadalomtudományi folyóirat megalapítóinak, s hamarosan a lap két évtizeden át meghatározó szerkesztőjévé és szerzőjévé vált. Tagja volt az 1901-ben Pulszky Ágost elnökletével megalakult Társadalomtudományi Társaságnak is.

A Huszadik Század szerkesztése mellett megindította a Társadalomtudományi Könyvtár című sorozatot és megszervezte a Társadalomtudományok Szabad Iskoláját. A korabeli közállapotokat bírálva mindenekelőtt az általános és titkos választójog és a földreform mellett, illetve az erőszakos magyarosítás ellen érvelt. "Az anyanyelvükön élő és boldoguló népmilliók gazdagodása és kultúrája jogot és kenyeret adna nemcsak elmaradt nemzetiségeinknek, hanem az ipar, a műveltség és a szabadság nem is sejtett fokára emelné az egész magyar államot és biztosítaná függetlenségét minden külpolitikai komplikációval szemben" – írta.

[szerkesztés] Polgári radikalizmus

A Huszadik Század és a Társadalomtudományi Társaság élesen rendszerkritikus, demokrata, liberális köreiből formálódott a „polgári radikalizmus” eszmei és politikai irányzattá 1906 derekára. A folyóirat 1907. januári számának élére írt programadó cikkében (Az új Magyarország felé) Jászi olyan radikális függetlenségi politikát körvonalazott, amely megteremti a (Monarchiával szembeni) gazdasági önállóságot, az önkormányzatokat, a közoktatási reformot, az egyházi birtokok szekularizációját, a teljes gondolat-, sajtó-, gyülekezési és sztrájkszabadságot, továbbá szakít az erőszakos magyarosítással és azon lesz, hogy lehetetlenné tegyen minden nacionalista izgatást. 1914. június 6-án Budapesten megalakult az Országos Polgári Radikális Párt, amelynek Jászi lett az elnöke. A párt nagyváradi alakuló gyűlésére írta az elnöki tanács tagjává választott Ady Endre a Várnak a táborozók című versét.

[szerkesztés] Háború és őszirózsás forradalom

Az 1914. június 28-i szarajevói merénylet után a háborús hisztéria közepette Jászi amellett érvelt, hogy nem a fegyveres bosszú, hanem „az általános választójog és a demokratikus népállam gondolatának” kellene felerősödnie. A háború kitörése előtt azt írta Adynak: „Ha valami csoda nem jön, a világtörténelem legnagyobb katasztrófája előtt állunk.” 1915 őszétől 1917 derekáig maga is haditudósítóként járta a frontokat.

1918 októberében, az őszirózsás forradalom előtt részt vett a Magyar Nemzeti Tanács megalakításában, majd a Károlyi-kormány nemzetiségi ügyekkel megbízott tárca nélküli minisztere lett. E minőségében az elszakadásra készülő nemzetiségi vezetőknek Magyarország "Keleti Svájccá” alakítását, vagyis föderalizálását ajánlotta. Ezzel kudarcot vallott, ezért 1919. január 19-én lemondott. Jászi Károlyi legfőbb külpolitikai tanácsadója is volt, 1919 tavaszán a Külügyi Tanács elnökévé is kinevezték.

[szerkesztés] Emigráció

Jászi a Károlyi-kormány bukása után hatalomra került Tanácsköztársaságot "új középkornak" nevezte, s bizonyos volt benne, hogy a bolsevik diktatúrát "fehérterror" követi majd. 1919. április 30-án elhagyta az országot és Bécsben telepedett le. Épp olyan élesen támadta a Tanácsköztársaságot, mint a rá következő Horthy-rendszert, és sokáig bizakodott, hogy rövid időn belül az utóbbi is megbukik, s ismét az őszirózsás forradalom demokratizmusa lehet úrrá az országban. Ez nem következett be, őt magát pedig a budapesti egyetem 1920-ban megfosztotta professzori címétől, s a Horthy-korszak hatóságai mindvégig legfőbb ellenségeik közt tartották számon.

1925-től 1942-es nyugdíjazásáig az Egyesült Államokban volt az Ohio állambeli Oberlin College politológiaprofesszora. Évente látogatott Európába, de Magyarországra nem is próbált beutazási engedélyt kérni. A második világháború vége után egy ideig abban bízott, hogy a szovjet katonai jelenlét dacára lehetővé válik Magyarország demokratizálódása és a dunai népek összefogása, de amikor 1947-ben Budapestre látogatott, be kellett látnia e remény hiúságát.

Károlyi Mihállyal való politikai egyetértése, amely az őszirózsás forradalmat megelőzően és a Károlyi-kormány idején teljes volt, az emigrációban egyre inkább megbomlott. Jászi igyekezett hozzájárulni Károlyi forradalomban játszott szerepének tisztázásához, az őt ért rágalmak szertefoszlatásához, de élesen szembefordult a bolsevizmussal, és egyre keserűbben szemlélte Károlyi rokonszenvét a szovjet rendszer iránt. 1948-ban végül, Károlyinak a magyar kommunisták mellett vállalt szerepe miatt végleg megszakította vele barátságát.

1956 októberében már súlyos beteg volt, a forradalom hírei nem juthattak el tudatáig.

[szerkesztés] Emléke

1991-ben valósulhatott meg végakarata, aminek értelmében hamvait hazahozták Oberlinből, és szülei farkasréti sírjában magyar földbe temették. A szertartáson méltatta a köztársasági elnök és az országgyűlés elnöke is, a köztudatban azonban nem került jelentőségéhez méltó helyére, nem oszlottak el a nevét és szerepét megbélyegző tévhiedelmek.

[szerkesztés] Egyes művei, róla szóló irodalom

Jászi Oszkár bibliográfia Budapest, 1991, MTA Történettudományi Intézet – Századvég
Jászi Oszkár: Magyar kálvária – magyar föltámadás: a két forradalom értelme, jelentősége és tanulságai Budapest, Magyar Hírlap könyvek, 1989
Jászi Oszkár válogatott levelei Budapest, 1991, Magvető
Jászi Oszkár naplója 1919-1923 Budapest, 2001, MTA történettudományi Intézet
Jászi Oszkár publicisztikája (Válogatás) Budapest, 1981, Magvető
Litván György: Jászi Oszkár Budapest, 2003, Osiris
Hanák Péter: Jászi Oszkár dunai patriotizmusa Budapest, 1985, Magvető
Pók Attila: A magyarországi radikális demokrata ideológia kialakulása Budapest, 1990, Akadémiai Kiadó