James Prescott Joule

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

James Prescott Joule (Salford, Anglia, 1818. december 24. – London, 1889. október 11.): angol fizikus

[szerkesztés] Pályájának kezdete

A Manchester melletti Salford sörgyárosának volt a fia. Gyenge testalkata miatt 15 éves koráig otthon nevelkedett, majd magántanártól tanult. A fizikát, kémiát és a matematikát John Daltontól tanulta. 1838-tól (20 éves) már tudományos folyóiratokban jelentek meg írásai.

[szerkesztés] Kutatásai

1840-ben fedezte fel, hogy a testeket csak egy meghatározott mértékig lehet mágnesezni. Vizsgálta az elektromos áram hőhatását és felfedezte az ezzel kapcsolatos törvényt. Kísérletileg vizsgálta és meghatározta, hogy milyen számszerű kapcsolat van a munka és a belső energia változása között. Joule ismerte fel azt is, hogy a gáznak az edény falára gyakorolt nyomása a részecskék fallal történő ütközéséből származik. Tudományos tevékenységének elismeréseként az Angol Királyi Társaság tagjává választották.

James Joule nagyon alapos volt és nagy figyelmet fordított a részletekre. Kutatásai magát a hő keletkezését érintették. Életében sok időt fordított a hő mechanikai egyenértékének meghatározására, abbéli meggyőződéséből kiindulva, hogy a hő munkából származik.

1840-ben megállapította, hogy a vezetékben az elektromos áram által termelt hő arányos a vezeték ellenállásának és az áramerősség négyzetének szorzatával, amit azóta Joule törvényeként ismerünk. Sok más, a hő és az energia más formái közötti kapcsolatról szóló beszámolói között ez volt az első, amelyről cikke a Royal Society (Királyi Tudományos Társaság) lapjában jelent meg. 1842-től 1878-ig olyan azzal az ötletével kísérletezett, hogy lehetséges-e mechanikai energiát közvetlenül hőenergiává alakítani bármilyen elektromos lépések nélkül. 1850-ben bemutatott híres „lapátkerék” kísérletével megalapozta a hőmennyiség és a mechanikai munka közötti azonosság elméletét. Joule-lal két német fizikus, Hermann von Helmholtz és Julius von Mayer, és 1852-től 1862-ig az angol fizikus, William Thompson (azaz a későbbi Lord Kelvin) is együtt dolgozott a fizikai törvényszerűségek kutatásán. Az általuk felfedezett energia megmaradás törvénye kimondja, hogy az egyik formában felszabadult energia újra megjelenik egy másikban és sohasem vész el. Megállapította továbbá a gázok hirtelen terjeszkedésekor előforduló hűtő hatást (Joule-Kelvin effektus), amit a hűtőrendszereknél azóta is használunk. 1847-ben házasodott össze Amelia Grimes-szel. Mézes heteiket az Alpokban töltötték, ahol James folytatta tudományos kísérleteit. Mindig be akarta bizonyítani, hogy amikor a víz 778 láb magasból leesik, akkor hőmérséklete 1 °F-kal emelkedik. Elérkezett az alkalom, s amikor Chamonix-ba látogatott, egy hatalmas hőmérővel felszerelkezve megkísérelte ezt bebizonyítani. Nem járt sikerrel, mivel a víz ekkora magasságból nagyon permetszerűen hullott ahhoz, hogy a kísérlet sikerüljön. Három gyermekük volt: Benjamin Arthur (sz. 1849), Alice Amelia (sz. 1852) és egy fiú, aki születésekor 1854-ben feleségével együtt halt meg. Joule nem házasodott újra. Hasonlóan a legtöbb kutatóhoz, Joule tudása nem csak azokig a dolgokig terjedt, amit ma a „kutatás” szóval hozunk kapcsolatba. Legtöbb kísérleti kutatásának eredménye a gyakorlati eszközökben, új technológiákban ma is visszaköszön. Ezt figyelembe véve mondhatjuk, hogy J. P. Joule feltaláló is volt. Sok találmánya között említhetjük az elektromos ívhegesztést és a vízkiszorításos szivattyút. Kutatásainak túlnyomó részét saját zsebből fizette. Szerencsétlenségére 1875-ben elszegényedett és az azt követő években folyamatosan betegeskedett egészen 1889. október 11-én Sale-ben (Chesire megye, Anglia) bekövetkezett haláláig. Tiszteletére az energia nemzetközi mértékegysége, a Joule róla kapta nevét.

[szerkesztés] Emlékezete

• Róla nevezték el a joule mértékegységet.