Julian Schwinger
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Julian Seymour Schwinger (New York City, 1918. február 12. – 1994. július 16.) amerikai elméleti fizikus. Ő fogalmazta meg a renormálás elméletét, és rögzített egy elektron-pozitron-jelenséget (Schwinger-effektus). Kvantumelektrodinamikai munkásságáért Richard Feynmannal és Shinichiro Tomonagával megosztva fizikai Nobel-díjat kapott 1965-ben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Családja
New York City-ben született. 1947-ben házasodott meg.
[szerkesztés] Életrajza
Felsőfokú tanulmányait a City College of New York-on, majd a Columbia Egyetemen végezte, ahol 1939-ben szerzett BA-fokozatot és 1939-ben PhD-t (I. I. Rabi vezetésével). Robert Oppenheimer alatt dolgozott (University of California, Berkeley), majd a Purdue Egyetemen kapott állást.
A II. világháború alatt az MIT Sugárzási Laboratóriumában dolgozott, elméleti támogatást nyújtva a radar fejlesztéséhez. Megpróbálta magfizikusi tudását alkalmazni az elektromágneses mérnöki problémákra, és a nukleáris szórással kapcsolatos eredményekre jutott. Később alkalmazni kezdte a sugárzások megértése terén elért eredményeit a kvantumfizika területén.
A háború után a Purdue-ról a Harvard Egyetemre ment, ahol 1945-től 1974-ig tanított. Ezalatt az idő alatt kifejlesztette a renormálás elméletét, ami megmagyarázta az elektron mágneses térbeli Lamb-eltolódását. Rájött, hogy többféle neutrínónak kell léteznie, ami a különféle leptonokhoz, mint az elektron és a müon, kapcsolhatók. Kísérletileg ezt jóval később igazolták.
Több, mint hetven doktori disszertáció témavezetője volt, ezen a területen a fizika egyik legtermékenyebbje. Négy diákja lett később Nobel-díjas: Roy Glauber, Benjamin Roy Mottelson, Sheldon Glashow és Walter Kohn (kémiában).
Késői éveiben, bosszankodva a részecskefizika más magyarázatainak komplexitásán, Schwinger kifejleztette a forráselméletet, ami a gravitonokat, fotonokat és más részecskéket egyforma módon kezeli. 1972-ben otthagyta a Harvardot egy másik állásért (University of California, Los Angeles) ahol folytatta a forráselméleti munkáját haláláig. Itt nagyszerű előadói és témavezetői örökséget hagyott maga után.
[szerkesztés] Hidegfúzió
1989 után élénken érdeklődni kezdett a sokat vitatott hidegfúzió felfedezése iránt. Nyolc elméleti cikket írt róla, köztük ezeket [1] [2]. Úgy gondolta, az Amerikai Fizikai Társaság annyira elfogult a témával szemben, hogy lemondott tagságáról tiltakozásképpen. Úgy érezte, a hidegfúziós kutatásokat elnyomják, és sérül a kutatói szabadság. Ezt írta: „A nyomás az alkalmazkodás irányában óriási. Tapasztaltam ezt a beküldött cikkeknek a szerkesztők általi elutasításában, amit névtelen bírálók epés kritikájára alapoztak. A részrehajlás nélküli bírálatnak cenzúrával való helyettesítése a tudomány halála lesz.” [3]
[szerkesztés] Lásd még
- Schwinger-modell
- Schwinger-Dyson-egyenletek
- Schwinger variációs elve
- Rarita-Schwinger-hatás
- Schwinger-effektus
Based on work by