Kianit

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Táblás kianit kristályok.

A kianit a szilikátok osztályába tartozó ásványfaj. Elnevezésének szinonimája: disztén (disz=kettős, sztenosz=erősség, görög).

[szerkesztés] Kémiai és fizikai tulajdonságai

• Képlete: Al₂SiO₅ (csakúgy mint az andalúzité és a szillimanité)
• Szimmetriája: triklin (véglapos)
• Sűrűsége: 3,6 g/cm³
• Keménysége: kristálytani iránytól függően 4-7 (a Mohs-féle keménységi skála alapján)
• Hasadása: jó
• Színe: égkék (cián, melyből neve is származik), szürkésfehér, ritkán sárga, barna, rózsaszín
• Fénye: gyöngyház-üvegfényű

[szerkesztés] Megjelenési formái, genetikája

Az Al₂SiO₅ polimorf módosulatok stabilitási tartománya a nyomás és hőmérséklet függvényében

Főként nyúlt, táblás termetű kristályok formájában fordul elő. A staurolit és a kianit szerkezete nagyon hasonló, ezért gyakori orientált összenövésük. Ellenálló ásvány, aminek következménye, hogy folyami és tengerparti üledékekben is gyakori elegyrész. Egyes torlatokban jelentős dúsulásai vannak.

A metamorf kőzetek elegyrésze, melyekben uralkodóan a nagy nyomású regionális metamorf kőzetekhez kapcsolódik. A trimorf Al₂SiO₅ vegyület közepes hőmérsékleten és nagy nyomáson stabil módosulata.

[szerkesztés] Felhasználása

Drágakő minőségű, kék színű fajtáját ékkőnek csiszolják.

[szerkesztés] Rokon ásványfajok

• andalúzit
• szillimanit
• staurolit
• topáz