Kis János (filozófus)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kis János (Budapest, 1943. szeptember 17. – ) filozófus.

A publicisztikai zsargon által Lukács-óvodának nevezett csoport tagja, vagyis Lukács György marxista filozófus tanítványainak (a budapesti iskolának) a tanítványa.

Először a híres magyar-orosz tanítási nyelvű Gorkij Iskolát látogatta, amelybe egyszerre jártak a kommunista vezetők privilegizált helyzetű gyermekei és olyan később fontos személyiséggé fejlődő, gyakran kifejezetten a rendszer ellenségeivé váló diákok, mint maga Kis János, Halász Péter, Garai László (pszichológus). Az iskolát, amely korábban a Szent István gimnázium épületét foglalta el 1956 után bezárták, tanulói a Radnóti Miklós Gimnáziumba kerültek. Kis János is ott érettségizett 1962-ben.1967-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett filozófusi diplomát.

Pályája elején, az 1960-as években marxista, lukácsista nézeteket vallott. Az 1980-as évektől viszont már a baloldal radikális individualista szárnyának képviselője, az emberijogi liberalizmus teoretikusa. Az állampárti diktatúra idején elméleti kontextusban vizsgálódik, a rendszerváltás után gyakorlati kérdésekkel is szembekerül munkáiban.

Tudományos alapon kritizálta a marxizmust, a válasz azonban nem tudományos volt: elbocsátották az MTA Filozófiai Intézetéből és szilenciumra ítélték. Szabadúszó fordító lett, a demokratikus ellenzék egyik vezéralakjaként fontos szerepe volt a renszerváltást megelőző olyan nagy jelentőségű kezdeményezésekben, mint az 1981-ben meg Beszélő folyóirat, amelynek szamizdat korszakában vezető szerkesztője volt, 1990-91-ben már legálisan szerkesztőbizottsági elnöke.

Az 1980-as évektől kezdve külföldön és Magyarországon is aktív oktatói és tudományos tevékenységet folytat:

1988–89-ben a New York-i Új Társadalomtudományi Főiskola vendégtanára.
1996-ban a New York-i Egyetem vendégtanára.
1992-től a Közép-Európai Egyetem (CEU) tanára.

A napi politikában a rendszerváltás kezdetétől 2002-ig szerepelt:

1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának ügyvivője.
1988–1991 között a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője.
1990–1991-ben az SZDSZ első elnöke.
1991–1999 között a párt országos tanácsának tagja.
2002-ben kilépett a pártból.

Gyakran publikál a Beszélőben és az Élet és Irodalomban.

[szerkesztés] Főbb művei

Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan? (Bence Györggyel és Márkus Györggyel közösen) (1973)
A szovjet típusú társadalom marxista szemmel (1983)
Vannak-e emberei jogaink? (1986)
Politics In Hungary. For a Democratic Alternative (1989)
Az abortuszról. Érvek és ellenérvek (1992)
Az állam semlegessége (1997)
Alkotmányos demokrácia (2000)
Vannak-e emberi jogaink?(2003)
A politika mint erkölcsi probléma (2004).