Kockázatelemzés

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A kockázatelemzés a kockázatmenedzselési eljárásban a lehetséges kockázatok azonosítása, csoportosítása és értékelése a figyelemmel kísért jelenséggel, projekttel vagy üzemeltetési folyamattal kapcsolatban. E résztevékenység során a kockázatok bekövetkezési valószínűségét, okozott hatását, illetve a kockázat bekövetkeztének elkerülésére, illetve hatásának csökkentésére teendő intézkedéseket vizsgálják.

Az elemzés a lehetséges kockázatcsökkentő intézkedések kidolgozásával zárul, amely a kockázatmenedzselésen belül átvezet a kockázatkezeléshez. Mivel bizonyos kockázatok bekövetkezési valószínűsége már a kockázatkezelés időtartama alatt is folyamatosan változhat - jó esetben csökken, kedvezőtlen változásokkor nő –, ezért rendszeresen előáll az újabb kockázatelemzések szükségessége. Ezek eredménye - tudatos változásmenedzsment alkalmazásával - folyamatosan módosíthatja a kockázatkezelési stratégiát.

Lásd még: kockázat

Tartalomjegyzék 1 Az elemzés lépései 1.1 Kockázatazonosítás 1.2 Kockázatcsoportosítás 1.2.1 Kockázatforrások 1.2.1.1 Kockázatok a megbízónál és a szállítóknál 1.2.1.2 Célkezelés 1.2.1.3 Erőforrás-kezelés 1.2.1.4 Objektív és szubjektív kockázatok 1.2.2 Kockázatok folyamatszakaszok szerint 1.2.2.1 Az előkészítés 1.2.2.2 A lebonyolítás és befejezés 1.2.2.3 Az üzemeltetés 1.3 Kockázatértékelés 1.3.1 A kockázatpotenciál 2 Elmélettörténet 3 Források

[szerkesztés] Az elemzés lépései

[szerkesztés] Kockázatazonosítás

A kockázatazonosítással egy ún. kockázatlistát állítunk fel - ebben az eddigi hasonló projektek, ill. az üzemeltetés során tapasztalt, valamint a várható jellegzetes negatív eseményeket soroljuk fel, és meghatározzuk az egyes kockázatok valószínűsíthető fő okait és a várható negatív hatásokat. Utóbbiak szolgálnak majd alapul a preventív ill. korrektív kockázatkezelésnek. A kockázatlista elsőrendű forrása a kockázatkezelés tárgyával kapcsolatos hiba-, kudarc vagy kárlista, ami a negatív tapasztalatok, kudarcok alapján folyamatosan frissítendő és a kockázatkezelői tudásbázis egyik legértékesebb része. A kockázatlista összeállítását segíti a különböző kreatív technikák alkalmazása sikeres projektek lezárása után, amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen események hiúsíthatták volna meg a projektet. A kockázatlista összeállítását leginkább a lehetséges vagy valós kudarcokkal nehezen szembesülő résztvevők szubjektív, érzelmi ellenállása akadályozza.

[szerkesztés] Kockázatcsoportosítás

A kockázatlista elemeit a kockázatforrások, ill. az elemzett folyamattal kapcsolatos tevékenységek szakaszai szerint csoportosítjuk:

KOCKÁZATFORRÁSOK				FOLYAMATSZAKASZOK
megbízó és szállítók szerződések	célok erőforrások	objektív	szubjektív	előkészítés lebonyolítás és befejezés üzemeltetés
		természeti társadalmi technológiai	véletlen szándékos

Jogszabályok taxatív felsorolását adhatják a különböző kockázatforrásoknak.^[1]

[szerkesztés] Kockázatforrások

[szerkesztés] Kockázatok a megbízónál és a szállítóknál

• irreális kezdeményezések, határidők, erőforrások
• az indítás halogatása
• a megbízói döntések késései
• szakképzett személyzet nem áll rendelkezésre
• szállítói határidők és minőség hiányosságai

[szerkesztés] Célkezelés

• irreális, pontatlan, mennyiségileg határozatlan, ellentmondásos célok
• célmódosítások, változó prioritások

[szerkesztés] Erőforrás-kezelés

• erőforrás-kalkuláció hiánya
• keretfeltételek módosulása
• eszközök, eljárások elégtelen működése

[szerkesztés] Objektív és szubjektív kockázatok

• természeti kockázatok
• társadalmi kockázatok
• technológia
• tévedés
• szabotázs

[szerkesztés] Kockázatok folyamatszakaszok szerint

[szerkesztés] Az előkészítés

[szerkesztés] A lebonyolítás és befejezés

[szerkesztés] Az üzemeltetés

[szerkesztés] Kockázatértékelés

A kockázatértékelés a kockázatpotenciál és a kockázatprioritási sorrend - utóbbi nem azonos az intézkedési sorrenddel - megállapításából áll.

[szerkesztés] A kockázatpotenciál

Valamely esemény kockázatpotenciálja további két összetevő, a bekövetkezési valószínűség és a kárhatás horderejének szorzata.

1. a kis kockázatpotenciálú esemény olyan kockázat, amelynek valószínűsége és hordereje kicsi, vagy amelynek kicsi a valószínűsége közepes horderővel, vagy amelynek közepes a valószínűsége kis horderővel;
2. a közepes kockázatpotenciálú esemény olyan kockázat, amelynek valószínűsége és hordereje közepes, vagy amelynek nagy a valószínűsége kis horderővel, vagy amelynek kicsi a valószínűsége nagy horderővel;
3. a nagy kockázatpotenciálú esemény pedig az a kockázat, amelynek valószínűsége és hordereje nagy, vagy amelynek nagy a valószínűsége közepes horderővel, vagy amelynek közepes a valószínűsége nagy horderővel.

A kockázatpotenciál meghatározása alapvetően befolyásolja a későbbi kockázatkezelés módját.

[szerkesztés] Elmélettörténet

Platón - Szókratész egyik vitapartnerét, Nikiászt idézve - határozta meg először a bátorság fogalmát, mint a "A veszedelmes és biztonságos dolgok tudományát."^[2] Szókratész "veszedelmes dolgoknak" azokat nevezte, amelyek "félelmet keltenek", szemben a biztonságosakkal, amelyek nem.^[3] Ugyanő "a meglévő, az eljövendő és a bekövetkezett rossz ismeretét" az erényesség egyik leglényegesebb összetevőjének tekintette.^[4]

[szerkesztés] Források

1. ^ Így pld. a "1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelettel" Értelmező Rendelkezéseinek 13. pontja felsorolja a munkavédelmi veszélyforrások kiemelten fontos fajtáit
2. ^ Lakhész, 195 a, in: Platón Összes Művei, Első kötet, Európa, Budapest, 1984., 39. old.
3. ^ Uo. 198 b, 47. old.
4. ^ Uo. 199 d, 50. old.