Kvazár
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az 1960-as években a kutatók csillagszerűnek tűnő rádió-forrásokat találtak, melyeket kvazároknak neveztek el (az angol quasi-stellar radio sources rövidítéséből). Annak ellenére, hogy a források csillagszerűek voltak, színképük hasonlított a Seyfert-galaxismagok színképjeihez. A Seyfert-galaxisok magjának fényessége a galaxisban található csillagok összfényességének a 10-1000-szerese. A kvazárok luminozitása elérheti a 1012 Lo-t is.
A kvazár közepén óriási energiaforrás van, nagy valószínűséggel egy fekete lyuk. Ezt néhány fényév átmérőjű korong veszi körül, melynek közelében gyorsan úszó gázfelhők találhatók. A korongtól távolabb pedig, kb. 100 fényévnyire, ott ahol a kvazár egybeolvad az anyagalaxissal, vékonyabb és hidegebb felhők keringenek. 1960-ban már pontosan meg tudták határozni, hol található az űrben rádióforrás. 1962-ben úgy tűnt, mintha egy csillag egybeesne egy rádióforrással, a 3C 273-al. Maarten Schmidt csillagász jött rá, hogy a rádióforrás színképében látható vonalak megfelelhetnek a hidrogéngáznak, ha a csillagszerű égitest fénye kb. 16%-kal eltolódott a vörös szín felé. A 3C 273 tehát egy égitest, mely a fénysebesség 16%-ával távolodik tőlünk.
A Földről megfigyelhető égitestek közül a kvazároknak a legnagyobb a vöröseltolódásuk. Ezért a kutatók feltételezik, hogy ezek az objektumok több milliárd fényévre helyezkednek el, s ezek a legtávolabbi megfigyelhető objektumok a Világegyetemben.
A ma ismert kvazároknak csak kb. 1/10-e bocsát ki rádióhullámokat. A legtávolabbi ismert kvazár a PC 1247+34-es. Vöröseltolódása 4,9%-os. A legtávolabbi kvazárok több mint 9/10-szeres fénysebességgel távolodnak tőlünk. A világegyetemben vannak úgynevezett gravitációs lencsék, melyek eltorzíthatják a kvazárok valódi képét. Ilyen híres lencse pl. az Einstein-kereszt, mely egy kvazár sokszoros képét mutatja
Röntgenműholdak segítségével a kvazárok röntgensugárzásában nagyon gyors változásokat fedeztek fel. Ezek időtartama néhány nap és néhány óra között változott. Mivel a változást okozó fizikai folyamat nem terjedhet a fénysebességnél gyorsabban, ezeknek az objektumoknak a mérete nem lehet nagyobb néhány fénynapnál.
[szerkesztés] A legismertebb kvazárok
A következő táblázat néhány ismertebb kvazár adatait tartalmazza. (látszólagos fényesség magnitúdóban, z: vöröseltolódás km/s/Megaparsec ( 1 Mpc = 106 pc ) egységben)
| Kvazár | Fényesség ( m ) | Vöröseltolódás | Távolság (Mpc) |
|---|---|---|---|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
[szerkesztés] A kvazárok kapcsolata más objektumtípusokkal
A kvazárok, a blazárok es az aktív galaxisok egy osztalyt alkotnak fizikai kinezetük szerint: mindegyik közepén van egy nagyon-nagy tömegű aktív fekete lyuk. Az aktív ebben az esetben azt jelenti, hogy a közelében elhaladó csillagokat a fekete lyuk hatalmas árapalykeltő ereje ízekre (atomokra) szedi, de anyagukat csak elenyesző mértékben használja saját, több százmillió vagy több milliárd naptömegnyi tömegnek növelésére, ehelyett – a forgó fekete lyuk dipolszerű mágneses terének megfelelő irányokba – koncentrált sugárnyalábban kilövi a térbe. Ha erre a képződményre (galaxismag, fekete lyuk, sugárnyalab (jet)) oldalról nézünk rá, aktív galaxismagot (AGN-t), ha kb. 45 fokos szögben, akkor blazárt (azaz BL Lacertae típusú objektumot), ha pedig pontosan a jet irányából, akkor kvazárt látunk.
Az AGN-ek, blazárok és kvazárok fénye folyamatosan ingadozik, napos és éves, valamint évtizedes és évszázados időskálán is fényességváltozásokat mutat. Ritkán előfordul, hogy egy kvazár kitörest produkál: hirtelen felfényesedik.
Based on work by