Lucy Maud Montgomery

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Lucy Maud Montgomery (Clifton, 1874. november 30. – Cavendish, 1942. április 24.) kanadai írónő. Leginkább az Anne Shirley-sorozatról ismert, valamint a Váratlan utazás című filmsorozatról, mely az ő A mesélő lány című regénye átdolgozásából született.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Munkássága
- 2.1 Anne
  - 2.1.1 Történet
- 2.2 Művei
3 Forrás

[szerkesztés] Élete

Lucy Maud Montgomery 1874. november 30-án született Prince Edward-sziget Clifton nevű városában egy kis faházban Hugh John Montgomery és Clara Woolner MacNeill Montgomery gyermekeként. Maud anyai dédapja tagja volt a Prince Edward-szigeti törvényhozó testületnek, apai nagyapja pedig a Prince Edward-szigeti Parlamentnek volt a tagja több mint 3 évtizedig. Regényei későbbi főszereplőjét, Anne Shirleyt és környezetét saját magáról, fiatal éveiről és a körülötte levő emberekről mintázta. Anne-hez hasonlóan ő is egy vidéki farmon nőtt fel idősebb nevelők között.

21 hónapos korában édesanyja tüdővészben elhunyt. Édesapja Prince Albertbe költözött, ezért anyai nagyszüleihez, Alexander és Lucy MacNeillhez került, akik a sziget északi partján fekvő falucskában, Cavendishben laktak. Bár több rokon is élt a közelben, mind jóval idősebbek voltak nála. Játszótárs helyett könyvekkel és képzeletbeli barátnőkkel szórakoztatta magát. Ötéves korában komoly betegségen esett át, hastífuszt kapott, de szerencsére felépült belőle. Az iskolában nehezen tűrte a többi gyerek ugratásait, piszkálódásait. Problémái voltak a szigorú tanárokkal is. Az egyik tanárjáról mintázta Miss Brownellt az Emily of New Moon című művéhez.

Korán írni kezdett, 9 évesen megírta első versét. Ekkor kezdett el naplót vezetni, mely szokását egész életében megtartotta. 12 évesen verset küldött egy amerikai magazinba, és nagyon letört, mikor a magazin visszautasította versét. Következő évben egy helyi magazinnak küldte el újból a verset, de ők is visszautasították. Ez annyira megviselte, hogy eldöntötte, soha többet nem publikálja egyetlen versét sem.

1890-ben Maud édesapjával nyugatra költözött a kontinensre és tizenhat év után újra együtt éltek.

Bár szeretett Prince Albertben élni, 1891-ben honvágya lett. Hiányoztak Cavendish-beli barátai, rokonai, ezért visszaköltözött a Prince Edward-szigetre. Édesapját többet nem látta. A Prince of Wales Főiskolán tanult 10 hónapot, majd tanítónőként dolgozott Bidefordban. A tanítás mellett írt is, cikkeit, történeteit gyakran kiadták. 1895-ben felvették a halifaxi Dalhousie Egyetemre, így folytatta tanulmányait. 1898-ban nagyapja meghalt, s ezért ismét Cavendish-be ment, hogy gondoskodjon nagyanyjáról, aki nem tudott bejárónőt tartani. Nagyanyját haláláig, 1911-ig 13 éven keresztül segítette, ápolta. Cavendishben töltött évei alatt többszáz rövid történetet, verset írt.

Szerette a természetet, a tenger látványát, hangjait, a gyönyörű évszakok változását, a vadvirágokat, mezőket, erdei ösvényeket, és különleges képességgel tudta ezt a világot műveiben leírni. Az évek múlásával családra, férjre vágyott. Több udvarlója is akadt, de végül egy presbiteriánus lelkésszel, Ewan MacDonalddal találkozott, akibe ugyan nem volt szerelmes, de tisztelte társadalmi és intellektuális helyzetét. Nagyanyja haláláig nem házasodtak össze, de eljegyezték egymást.

Maud nagyanyja 1911-ben elhunyt, megtartották az esküvőt Ewan MacDonalddal 1911. július 11-én. Az Ontario állambeli Leaskdale-be költöztek, ahol MacDonald tiszteletes lett az új lelkész. Az írónőnek tetszett ugyan Leaskdale, de nem szerette úgy, mint a Prince Edward-szigeti Cavendisht. Maud lelkiismeretes lelkészfeleség volt. Szerepet vállalt a közösség életének irányításában, nevelte két fiukat, Chestert, aki 1912-ben született és Stuartot, aki 1915-ben. A lelkészfeleségi teendők mellett nem hanyagolta el az írást sem. Ekkor született az Emily-trilógia is. A család 1926-ban Norvalba, majd Ewan nyugdíjazása után 1935-ben Torontóba költözött. Bár kívülről a MacDonald-család boldog és kiegyensúlyozott család képét mutatta, a valóságban más volt a helyzet. Ewan depressziós lett és depressziója Maud életére is kihatott. A 30-as évek végén Maud egészségi állapota egyre romlott. 1937/38 telén egy influenzán, majd egy idegösszeroppanáson is keresztül ment. 1941 végére állapota annyira leromlott, hogy már olvasni és írni sem tudott. 1942. április 24-én halt meg. Cavendishben egy kis temetőben helyezték végső nyugalomra. és ez mind igaz

[szerkesztés] Munkássága

[szerkesztés] Anne

Lucy Maud Montgomery 1905-ben vetette papírra Anne Shirley, az árva, vörös hajú kislány megható történetét. Elküldte több kiadónak is, azonban visszautasították. Maud kedve elment a próbálkozásoktól, ezért egy ideig félrerakta művét. Pár hónappal később azonban egy-két dolgot megváltoztatott benne és újból elküldte több kiadónak, a Page Company kiadó akkora sikert aratott, hogy Lucy a kiadó kérésére folytatta Anne történetét. Az írónő a világ számos pontjáról kapott leveleket különböző korú és nemű olvasóktól, más híres íróktól (Mark Twain is dicsérte a művet). Összesen 8 könyve született Anne életéről, családjáról. Az utolsót 1939-ben adták ki.

[szerkesztés] Történet

A tizenkét éves árva Anne egy véletlen során egy idős testvérpárhoz kerül Avonlea városába. Marilla és Matthew Cuthbert ugyan fiút várt, de Anne bájosságával, cserfességével meghódítja a kemény Marilla szívét is, és Anne végre családra lel.

A gondok csak ekkor kezdődnek igazán. A folyton izgága, a képzelet világában élő Anne mindig hatalmas kalamajkát okoz legjobb barátnőjével, Dianaval. Az iskolát kitűnő eredménnyel végzi, állandó riválisa a tanulásban Gilbert Blythe, aki titkon szerelmes Anne-be. Anne nem akarja a fiatal feleségek életét élni, főiskolára megy. Első alkalommal lép ki Avonlea biztonságot nyújtó közegéből, de Anne kitűnően megállja helyét.

A főiskola elvégzése után Avonlea-ban kezd tanítani, de két év után egyetemre megy. Anne válaszút elé kerül: elfogadja-e Mr. Gardner, a jómódú ám üresfejű fiatalember házassági ajánlatát; vagy a hűséges gyerekkori baráttal, a szerelmesen és kitartóan várakozó Gilbert Blythe-tal folytassa életét. Az egyetem elvégzése után egy jóhírű leányiskolában kap igazgatói állást. A sznob és gazdag világ idegen Anne-től, de kitartó munkával eléri, hogy befogadják.

[szerkesztés] Művei

Anne otthonra talál (Anne of Green Gables, 1908)
Anne az élet iskolájában (Anne of Avonlea, 1909)
Kilmeny of the Orchard (1910)
A mesélő lány (The Story Girl, 1911)
Chronicles of Avonlea (1912)
Az aranyút (The Golden Road, 1913)
Anne válaszúton (Anne of the Island, 1915)
Anne férjhez megy (Anne's House of Dreams, 1917)
Anne és a Szivárvány-völgy (Rainbow Valley, 1919)
Further Chronicles of Avonlea (1920)
Anne gyermekei a háborúban '(Rilla of Ingleside, 1921)
Emily (Emily of New Moon, 1923)
Emily Climbs (1925)
The Blue Castle (1926)
Emily's Quest (1927)
Magic for Marigold (1929)
A Tangled Web (1931)
Pat of Silver Bush (1933)
Mistress Pat (1935)
Anne új vizekre evez (Anne of Windy Poplars, 1936)
Jane of Lantern Hill (1937)
Anne családja körében (Anne of Ingleside, 1939)
The Road to Yesterday (1974)
The Watchman & Other Poems (1916)
Courageous Women (1934)

Az Anne-sorozat köteteit nem időrendben írta, a történet szerint így követik egymást: Anne otthonra talál – Anne az élet iskolájában – Anne válaszúton – Anne új vizekre evez – Anne férjhez megy – Anne családja körében – Anne és a Szivárvány-völgy – Anne gyermekei a háborúban. Ugyanott játszódik, de más szereplőkkel A mesélő lány és folytatása, Az aranyút.