Ludwig Bieberbach

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ludwig Bieberbach, Ludwig Georg Elias Moses Bieberbach ( Goddelau, Hesse-Darmstadt, Németország, 1886. december 4. - Oberaudorf, Németország, 1982. szeptember 1.) német matematikus.

Félix Klein tanítványaként a göttingeni Georg-August-Egyetemen végzett, 1910-ben doktorált. Doktori disszertációjának címe: „Zur Theorie der automorphen Funktionen.”

A matematika területén elsősorban a komplex analizis területén dolgozott, Nevéhez fűződik a Koebe-Bieberbach tétel, eszerint, ha egyrétű függvény a 0 körüli egységsugarú körben, akkor értékkészlete tartalmazza a 0 körüli 1/4 sugarú körlapot. Leghíresebbé a Bieberbach-sejtés vált: ha az

függvény egyrétű a 0 körüli egységsugarú körben, akkor teljesül n = 2,3,...-ra. Ezt Louis de Branges 1985-ben bizonyította.

1912-ben oldotta meg Hilbert 18. problémáját.

Tanulmányozta a polinomokat is 1914-ben.

Közösen tett közzé tanulmányt Schurral 1928-ban, „Über die Minkowskische Reduktiontheorie der positiven quadratischen Formen” címmel.

Bieberbach matematika professzor lett a svájci Bázelben, a németországi Frankfurtban és a Berlini Egyetemen.

Bieberbach azonban nemcsak matematikusi hírnevet szerzett magának, egy kétes hírnév is a nevéhez kapcsolódik: egyike lett a nagyon kevés nácivá vált matematikusnak: vezető szerepet vállalt a zsidó származású oktatók, tudósok egyetemről való eltávolításában.

1933. január 30-án Adolf Hitler meghirdette a "bojkott napot", a zsidók ellen, melyben felhívta a németeket a zsidó üzletek bojkottjára, valamint és a felsőfokú oktatásban részt vevő zsidó származású előadó elleni fellépésre.

Bieberbach hamarosan magévá tette ezt a führeri felhívást és energikusan fellépett zsidó kollégái ellen. Megtámadta Edmund Landaut azzal, hogy nem eléggé német definíciót ad π-re. Az 1933. április 7-én megszületett törvény lehetőséget adott a zsidó származású tanárok elküldésére az egyetemről.

1933 novemberében a Ledermann-ügy vizsgálója volt, ekkor náci egyenruhában folytatta le vizsgálatokat.

1934-ben Landaut elmozdították pozíciójából Göttingenből, mialatt Bieberbach dühös kirohanásokat tett a zsidók ellen.

Bieberbach megalapított egy újságot is, a „Deutsche Mathematik”-ot, az árja faj kizárolagosságának biztosítására a matematikában.

Felelős szerkesztője volt egy újságnak, a „Jahresbericht der Deutschen Mathematiker”-nek, ahol nyílt levelet tett közzé a zsidó származású tanárok elmozdítására. Nagy erőfeszítéseket tett, hogy őt, mint a német matematika Führerét ismerjék el, ez azonban a többi matematikus ellenállásán megbukot. Rasszista nézeteivel szemben több tudós emelte fel a hangját, köztük Helmut Grunsky, aki Bieberbach-nál szerezte meg doktorátusát.

A II. világháború befejeződése után 1945-ben politikai szerepvállalása miatt minden állását elvesztette, a Tudományos Akadémia kizárta soraiból.

1949-ben Ostrowski a bázeli egyetemre hívta őt, amikor meghallotta, hogy több ház központi fűtésének felügyelőjeként tartja fenn magát. Az egyébként zsidó származású Ostrowski elismerte Bieberbach-ot matematikusként, politikai nézeteit nem tekintette lényegesnek a matematikai kutatásokban. Emiatt sokan kritizálták őt.

Így maradhatott meg Bieberbach a matematika területén. 1954-ben általános eljárást dolgozott ki a magasabb rendszámú szegélyek egyszerű kitöltésére.

Életében 137 tanulmányt és könyvet írt, 17 tiszteletbeli doktori címet kapott, melyet politikai szerepvállalása miatt nagyrészt elvesztett.