Maderspach Károly
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Maderspach Károly (Oravica, 1791. augusztus 3. – Ruszkabánya, 1849. augusztus 23.) kohómérnök, a róla elnevezett, íven függő vonórudas vashíd feltalálója. Maderspach Ferenc honvéd alezredes bátyja.
Az eredetileg Modersbacher nevet viselő családja 1720-ban vándorolt be Tirolból. Tanulmányait a Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián végezte. Oravicán vegyészként kezdett dolgozni, majd a Hofmann Testvérek és Maderspach Károly Bánya- és Vasmű Társulat társtulajdonosa lett. Jelentős szerepe volt a mintegy négyezer munkást foglalkoztató társulat felvirágoztatásában. Nemzetközi viszonylatban is jelentős találmánya, a Maderspach-féle, íven függő vonórudas vashíd fontos állomása a hídépítés történetének. Az 1830-as években három hidat építettek az ő tervei alapján, Lugoson a Csuka-patak felett, Herkulesfürdőn a Cserna folyó felett és Karánsebesen a Temes felett. 1839-ben pályázatot nyújtott be az állandó Pest–Buda hídra is.
Maderspach Károly mindig igaz magyarnak érezte magát, így az 1848–as szabadságharc idején gondolkodás nélkül tűzte ki a nemzetiszínű lobogót a vasgyáruk tetejére. Lelkes híve volt a magyar ügynek. Erről tanuskodik Széchenyi Naplója is, amiben arról számol be a gróf, hogy milyen lánglelkűen nyilatkozott Károly, amikor a magyar nyelv használatáról beszélt. " Igen, a magyar nyelv hazsnálata, az tesz magyarrá.."
A szabadságharc idején a ruszkabányai (ma Ruska Montana- románia) vasgyáruk fontos szerepet játszott a magyar honvédség támogatásában. Fegyverekkel és ágyúgolyókkal látták el a hadsereget. Bem tábornok seregének 20 000 lándzsát és egyéb más fegyvereket is szállítottak. Maderspach Károly és felesége, Buchwald Franciska, (aki Aradon született 1804. április 2-án) a honvéd hadseregek vereségei után is kitartottak a szent ügy mellett. A temesvári csata után számos honvédnek nyújtottak segítséget. 1849 augusztusában, a menekülések idején megfordult házukban Bem József, Kmety György, Guyon Richárd és Stein Miksa is.
A császári csapatok 1849. augusztus 22-én Gröber százados vezetésével bevonultak Ruszkabányára és egy álnok hazugság miatt, koholt vád alapján Haynau parancsára – Gröber százados Buchwald Franciskát elfogatta és a falu főterén, a lakosság előtt nyilvánosan megvesszőztette. A hamis vád az volt ellne, hogy a márciusi győztes csaták idején, egy szalmabábut felöltöztetett volna császári egyenruhába és gúny versekkel eltemettetett volna. Ez természetesen nem volt igaz. [1] Férje Maderspach Károly nem tudta elviselni a családját ért megaláztatást és még ugyanezen az órában egy, a saját gyárukban készült mozsárágyúval agyonlőtte magát. Ezen a helyen, Ruszkabányán, a Mozsár hegyen, 1909. október 10-én emlékművet emeltettek gyermekei és nagy ünnepség keretében felállílották édesanyjuk érc mellszobrát, melyet 1840 táján Ferenczy István szobrászművészünk alkotott és erre az ünnepségre újraöntöttek. Sajnos ez az érc mellszobor a későbbiekben eltünt és az emlékművet is áthelyezték, de a talapzata még ma is látható Ruszkabányán. [2] Maderspach Károlyné, Buchwald Franciska sok évvel túlélte a császári megtorlást, 1880. december 6-án halt meg Budapesten.
Based on work by