Megítélés

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.
Az ezen a lapon látható jelölés 2004 decemberéből származik.

Megítélésnek nevezzük a mindennapi életben azt a véleményalkotást és/vagy véleményközlést (folyamat, cselekvés), amely egy ember, dolog, helyzet értékeinek vagy egyéb tulajdonságainak az azonosítását, valós állapotának felmérését szolgálja. Ahhoz, hogy valaki ezt meg tudja tenni, (józan, megbízható stb.) ítélőképességgel kell rendelkeznie. A legtöbb emberi, társadalmi katasztrófa oka éppen ennek az ítélőképességnek a hiányával/korlátaival vagyis nem megfelelő működésével magyarázható.

A megítélés (közölhető eredmény, gondolat vagy kijelentés-címke) működése, következményeinek jelentősége miatt központi fogalom az emberi ismerettárházban, és ítél, ítélkezik jelentésváltozatban már a Bibliában is előfordul. Az ezekből képzett ítélkezés (folyamat, rituális eljárás) egy döntés előkészítése során a tények, bizonyítékok kiegyenlített (elfogulatlan) mérlegelését jelenti. A társadalomban ez főleg a vitás kérdések, polarizált helyzetek, reakciót igénylő akciók miatt kialakult döntési, intézkedési kényszer során megfigyelhető formalizált (hivatalos) aktus, amelynek végeredménye különböző következményekkel járó ítélet.

Az ítélet megjelenését tekintve állítás, kijelentés vagy mondat, amelynek tartalmát, érvényeségét az ítélethozó illetékessége, felhatalmazás alapján gyakorolt jogköre teszi elfogadhatóvá. E fogalmak részletesebb kimunkálása és használata a jogban és az igazságszolgáltatásban található meg.

A gondolkodási műveletek, így a megítélés során is alternatívákat kell mérlegelni, közülük kell választani, amely döntés során az ember igyekszik egyértelmű, bizonyítható, ellentmondásmentes, röviden: igaz (esetenként méltányos és igazságos) eredményre jutni.

A megítélés során keletkező ítéletet alá kell támasztani, és azokat rendszerint alá is támasztják ismert tények, mely tényeket magukat is más tények megalapoznak, és ki kell mutatni róla, hogy a megítélés, megállapítás vagy ítélet tagadása alaptalan, mielőtt egy ítéletet magunk alaposnak nyilvánítunk, állítunk. (Szemben a választással, ahol ez nem szempont.)

[szerkesztés] Példák

Ha úgy ítéljük meg, hogy "esik az eső" (amikor) kopog az eső az ablakon, ha az utcán az emberek esernyővel járnak, s ha felhő vannak az égen – s van valaki, aki azt mondja, hogy ennek ellenére nem esik, de ennek nem tudja bizonyítékát adni, az nem ingatja meg megítélésünket.

Ha azonban azt mutatnák be valakik, hogy lenne egy olyan bonyolult vetítő és hangszóró rendszer, amely az általunk bizonyítéknak tartott dolgok illúzióját kelti, akkor valószínűleg felülvizsgálnánk megállapításunkat. De nem menne könnyen, bizonyítékot követelnénk egy ilyen rendszer létezéséről. Azután az új bizonyítékok alapján újból el kellene dönteni, hogy esett-e vagy sem.”

[szerkesztés] Konklúzió

A megosztott ítéletalkotás felelősséggel jár, mert minden elhangzott szó, kiadott információ, leírt szöveg nagy valószínűséggel mások tudomására jut, akik azt elfogyasztják, és a fogyasztás rendszerint nem kontrollálható következményekkel jár. Ha a fogyasztás tárgya információ, akkor elég, hacsak Hamvas Bélára gondolunk, aki azt írta “aki informál, az transzformál”, vagyis átalakít.