Nagy Károly (csillagász)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Nagy Károly (Révkomárom, 1797. december 6. – Párizs, 1868. március 2.) magyar matematikus, csillagász

[szerkesztés] Élete

Református családban született. Apja gyógyszerész volt, az ő nyomdokaiba lépett. 1824-ben megszerezte a legmagasabb gyógyszerészeti fokozatot, a „doctor chemiae” címet. Korán megtanult latin, német és francia, majd angol és arab nyelven.

Bécsben Joseph Johann von Littrow mellett gyakornokoskodott két évig, közben magántanításból élt. Itt ismerte meg Károlyi Lajos grófot is, akinek a pénzügyeit ezután rendbetette.

Az 1830-as lengyel szabadságharc leverése után a lengyel emigránsokat francia útiokmányokkal támogatta.

Franciaországban megismerkedett Dominique Francois Aragoval, a fizikus-csillagásszal, aki később a bicskei csillagvizsgáló tervezésében segítette őt.

1832-ben az MTA elődje, a Magyar Tudós Társaság levelező tagnak választotta. 1836-ban lett rendes tag. Ő tartotta a kapcsolatot az Amerikai Filozófiai Társasággal, amerikai utazásáról beszámolókat írt folyóiratba.

Ekkoriban ismerte meg Charles Babbage-et, akivel később aktív levelezésben állt a legújabb számológépek működéséről, és Georg Simon Plössl optikust, aki elsőrangú csillagászati műszereket készített.

Több magyar nyelvű ismeretterjesztő- és tankönyvet írt a matematikáról, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.

1836-ban ismerkedett meg Batthyány Kázmér gróffal, akinek gazdasági ügyeit vezette. Ő tanította megy a magyar nyelvre is a grófot, megismertette őt Vörösmarty Mihállyal, valamint Széchenyi István, Wesselényi Miklós és Kossuth Lajos politikai nézeteivel.

Csillagászati táblázatokat is szerkesztett ekkoriban évkönyv számára, cikkeket írt üstökösökről, de hullócsillagokról és távcsövekről is. Szorgalmazta a méterrendszer bevezetését, de ez csak halála után 6 évvel valósult meg. Magyar nyelvű ég- és földgömböket készített, a magyarításban részt vett Bajza József, Bugát Pál és közeli barátja, Vörösmarty Mihály is. Az akkori szokástól eltérően nem művészi képekkel telehintett éggömböt csinált.

1841-ben Pozsonyban névtelenül jelent meg „Daguerrotyp” című műve, amely a korabeli társadalmat mutatja be és elemzi, néhol javaslatokat is tesz.

1847-ben Bicskére költözött, megtakarításából 11 és fél holdas birtokot vett Batthyány Kázmér gróftól, amin csillagászati obszervatóriumot kezdett el létesíteni. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után feljelentés alapján letartóztatják, mint felforgató republikánust (a csillagvizsgáló előtt amerikai zászló benyomását keltő zászló volt, de nem kívánta a királyság megszüntetését, csak alkotmányos királyságot). Szabadulása után külföldre ment, a csillagvizsgálót az államnak adományozta.

Bécsben, majd haláláig Párizsban élt. Itt találkozott újra a gróffal (a gróf a Szemere-kormányban külügyminiszter volt a szabadságharc alatt), aki hamarosan meghalt.