New Jersey Nets

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a cikket formázni kellene a wiki jelölőnyelv szabályai alapján.

[szerkesztés] A csapat arénái

• Teaneck Armory (1967-1968)
• Long Island Arena (1968-1969)
• Island Garden (1969-1971)
• Nassau Coliseum (1971-1977)
• Louis Brown Athletic Center (1977-1981)
• Continental Airlines Arena (előzőleg Brendan Byrne Arena)(1981-napjainkig)

[szerkesztés] Franchise történet

1967-1976 – Az ABA-évek

A franchise-t 1967-ben alapították az ABA (= American Basketball Association, Amerikai Kosárlabda Egyesület) részeként. A csapat eredeti neve New Jersey Americans, első szezonjukat Teaneckben (New Jersey) játszották végig, mielőtt a székhellyel együtt a nevüket is lecserélték. Long Island lett az új székhely, a névválasztásban pedig figyelembe vették New York másik két profi sportcsapatát: a New York Mets és a New York Jets nevére rímelő New York Nets lett belőlük.

1972-ben, két évvel Rick Barry megszerzése után, a Nets előretört az ABA döntőjébe. Mindemellett nem tudták legyőzni az Indiana Pacers csapatát, 4:2 arányban vesztettek. Barry az utószezon után elhagyta a Netst, visszaküldve őket ezzel a csapatépítés szakaszába. Az 1972-73-as szezon egyike volt a csalódásoknak – a Nets mindössze 30 meccset nyert. Az 1973-as offseason alatt megszerezték Julius Ervinget (beceneve: Dr. J) a Virginia Squires-től.

1973-74-ben Ervinggel együtt drámaian megnőtt a Nets teljesítménye, 55 győzelemmel zárták a szezont. Miután Ervinget az ABA legértékesebb játékosáva (MVP – Most Valuable Player) választották, a Nets előrenyomult a rájátszásban (playoff), és a Utah Stars legyőzésével az 1974-es ABA döntőben elnyerték első címüket. A következő szezonban 58 meccset nyertek meg, de az 1975-ös ABA döntőből a Spirits of St. Louis 4:1 arányban kiütötte őket. Erving vezetésével egy 55 győzelemmel tarkított szezont zártak 1976-ban, Ervinget ez után ismét jelölték MVP-nek. Egy fárasztó Denver Nuggets elleni szezon után a Nets ismét ABA-bajnok lett (megnyerve az utolsó ABA-bajnokságot) – ez a második bajnokságuk három éven belül.

1976-1980 – Költözés az NBA-be és New Jersey-be

1976 nyarán az ABA és az NBA egyesült. Az egyesülésről szóló szerződés részeként az ABA négy csapata (köztük a Nets) csatlakozott az NBA-hez. A Nets 3 millió dollárt az NBA-nek, 4,8 millió dollárt a New York Knicksnek fizetett ki, előbbit a csatlakozásért, utóbbit a Knicks területére való "betörésért". Az adott helyzetben Boe-nak szüksége lett készpénzre, kénytelen volt Ervinget a Philadelphia 76ers csapatának 3 millió dollárért eladni. Ez a lépés a csapat történetének eddig sikeres sorozatát szakította meg. A Nets első NBA-beli szezonját a liga legrosszabb eredményével (W22-L60) fejezte be.

Az 1977-78-as szezont megelőzően a csapat tulajdonosa, Roy Boe visszaköltöztette a franchise-t New Jersey-be, a csapat új neve New Jersey Nets. Amíg a játékosok a Meadowlands Sports Complex-beli új aréna befejezésére vártak, négy szezont töltöttek a Louis Brown Athletic Centerben, a Rutgers University területén (akkoriban Rutgers Athletic Centernek hívták). 1978-ban Boe eladta a csapatot hét helyi üzletembernek (vezetés: Joe Taub és Alan Cohen), akik "Secausus Hetes" néven váltak ismertté. A New Jersey-ben eltöltött első négy év csalódás volt, a Nets négy egymást követő vesztes szezont szenvedett végig.

Az 1980-as évek

A csapat 1981-ben a Brendan Nyrne Arena-ba költözött (ez a mai Continental Airlines Arena), és mérsékelt sikereket ért el négy egymást követő nyertes szezonban. 1982-83-ban, Larry Brown edzősködése mellett, a Nets legjobb évadát zárhatta az NBA-be való belépése óta. Brown elfogadta a University of Kansas edzői posztját, és a szezon utolsó egy hónapjában felmentették edzői feladatai alól. A Nets sosem állt helyre az edzőcsere után, és elvesztette a rájátszások első fordulóját.

Az 1983-84-es szezonban a Nets elérte azt a keretet, melyet a legjobbnak hittek, mióta csatlakoztak a ligához. Darryl Dawkins, Buck Williams, Otis Birdsong és Micheal Ray Richardson vezetésével a Nets megnyerte első NBA rájátszás sorozatát, a rájátszás első körében legyőzve a címvédő Philadelphia csapatát, mielőtt elbuktak volna a Milwaukee Bucks-szal szemben az északi főcsoport elődöntőjében 6 játék alatt.

Sérülések gyötörték a csapatot az 1984-85-ös szezonban, de a Netsnek még mindig sikerült 42 meccset megnyernie, mielőtt a playoffban a Detroit Pistons három játékban kiütötte őket. A Nets a következő hét szezonban nem jutott be a rájátszásba (az 1991-92-es szezonig), és nem dicsekedhetett végső győzelemmel az 1992-93-as idényig.

Az 1990-es évek

Az 1990-es évek elején a Nets fiatal játékosok magja körül kezdett fejlődni, amikor draftolták Derrick Colemant és Kenny Andersont, és megszerezték Drazen Petrovic-ot a Portland Trail Brazers-szel való trade során. Az 1991-92-es szezon veszteségei ellenére a Nets bekerült a rájátszásba, de az első körben kikapott a Cleveland Cavaliers-től, 3:1 arányban.

A csapat jelentősen fejlődött 1992-93-ban, a Coleman-Petrovic-Anderson trió és Chuck Daly edző irányítása alatt. Sajnos Anderson és Petrovic sérülése a szezon végén a csapatot egy 1-10 arányú hirtelen negatív hullámba döntötte, így a Nets 43-39-cel fejezte be az évadot, a Keleti Főcsoport 6. kiemeltjeként. Az első körben ismét a Cavaliers ellen harcoltak, ám Anderson frissen felgyógyult törött karjával és Petrovic sérült térdével elvesztették a kemény 5 játékból álló párharcot. A csapat lelkesedését a fejlődéssel kapcsolatban egy sajnálatos eset teljesen szétzúzta: június 7-én Németországban Petrovic egy autóbalesetben elhunyt. 28 éves volt.

Petrovic tragikus és lesújtó elvesztése ellenére a Nets 45 játékot nyert az 1993-94-es szezon alatt, a rájátszásban pedig a New York Knickstől kapott ki 3:1 arányban. Daly az évad után lemondott, az új főedző Butch Beard lett.

A csapat az évtized maradékában csak küzdött. A 90-es évek közepén az NBA fő image-problémáját az önző, éretlen játékosok jelentették, és ha látni akartál egy embert, aki megtestesítette ezt a képet, csak egy pillantást kellett vetned a Netsre. 1995-ben Coleman ennek a problémának megszemélyesítőjeként feszített a Sports Illustrated címlapján, de nem ő volt az egyetlen jelölt erre a posztra – a lap választhatta volna az ugyancsak a Nets rosterét erősítő Andersont, Benoit Benjamint, Dwayne Schntziust vagy Chris Morrist. A csapat képe a nyilvánosság felé annyira silány volt, hogy a vezetés új névválasztást fontolgatott ("Swamp Dragons" = mocsári sárkányok), végül mégis elvetették az ötletet. Az 1994-95-ös és az 1995-96-os szezont egyaránt 30-52-es eredménnyel zárta a Nets.

Az újrakezdés érdekében Colemant és Andersont eladták az 1995-96-os évad közben, és John Calipari vette át Beard helyét főedzőként a szezon végén. Kerry Kittles az 1996-os drafttal került a csapathoz, és az 1996-97-es szezon félidejében a Nets eladta Sam Cassellt. A 26-56 végeredményű idény után, 1997 júniusában nagy draft-napot tartott a csapat, melynek során megszerezték Keith Van Hornt, Lucious Harrist és két másik játékost Tim Thomasért cserébe. Az egyetlen csapattag, akit a vezetőség a 90-es évek elejéről megtartott, az időközben rebound-specialistává fejlődött Jayson Williams volt.

Az 1997-98-as szezon a Nets számára fény volt a 90-es évek éjszakájában. A csapat jól játszott Calipari irányításával, 43 játékot nyertek, és az évad utolsó napján bejutottak a rájátszásba. 8. helyen emelték ki az együttest a Keleti Főcsoportban, de a Chicago Bulls ellen három játékból vesztettek.

A "Secaucus Hetes" 1998-ban eladta a csapatot helyi befektetőnek, akik a következő évben aláírtak egy szerződést a New York Yankees tulajdonosával, George Steinbrennerrel, így jött létre a YankeeNets, egy holding-társaság, ami a két csapatot és a velük járó növekvő befolyást birtokolta. A sugárzást illetően hosszas tárgyalások folytak számos csatorna vezetőivel, köztük a jelenlegi jogtulajdonossal (Cablevision), végül egy új helyi sportcsatorna elindítása mellett döntöttek (YES Network).

Az 1998-99-es szezont három hónapos késedelemmel kezdték el. Amikor az 50 játékra szűkített évad elkezdődött, a Nets a szakértők kedvelt választása volt, ha meglepetés csapatról volt szó. Cassell az első játékban lesérült, és a csapat rosszul kezdett. A 3-15-ös eredményt produkáló, erősen alulteljesítő Nets eladta Cassellt a Bucksnak, és megszerezték Stephon Marburyt a Minnesota Timberwolvestól. Két további veszteség után Caliparit kirúgták. A csapatnak nem sikerült a rossz kezdet után kilábalni a helyzetből,16-34-es végeredménnyel zártak. A rájátszásba sem kerültek be, miután Marbury egy Atlanta Hawks elleni meccsen összeütközött Williamsszel, és eltörte a sípcsontját – soha többé nem játszott az NBA-ben.