Normandia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Normandia tájegység Franciaország északi részén. Két részre tagolhatjuk: Felső-Normandiára (Haute-Normandie), mely a Szajna alsó folyása mentén terül el, Párizstól északra, és Alsó-Normadiára (Basse-Normandie), mely Párizstól nyugatra terül el, ideszámolva a Cotentin-félszigetet is. Felső-Normanidiát Seine-Maritime és Eure, Alsó-Normandiát Orne, Calvados és Manche francia megyék alkotják.

Normandiában nagyjából 3,5 millióan laknak, legnépesebb városai: Rouen (385 000 lakos az elővárosokkal együtt), Le Havre (247 000 lakos), Caen (200 000 lakos) és Cherbourg (89 000 lakos).

[szerkesztés] Története

Normandia névadói a normannok, akik Rollo vezetésével a 911-es Saint-Clair-sur-l'Epte-i szerződésben kapták meg a tartományt III. (Együgyű) Károly nyugati frank uralkodótól. Rollo, aki 912-ben a Robert nevet kapta a keresztségben, a tartomány első hercege volt, bár jómaga és fia, I. Vilmos is a grófnak megfeleltethető jarl címet használta. A maroknyi normann hamarosan elfranciásodott, a tartományban kialakult a feudalizmus. A hercegek szigorúan ellenőrzésük alatt tarthatták tartományukat, mivel kezdettől fogva érvényesítették primátusukat vazallusaik vazallusai felett, azaz az egész hűbéri lánc nekik engedelmeskedett.

Normann herceg volt Hódító Vilmos, aki 1066-ban az Angol Királyságot is megszerezte magának. Ez nem jelentette azt, hogy a két trón egyesült volna, bár mindig az angol uralkodók rokonai ültek a királyság trónjára. Ez a 13. század elejéig így is volt. Normandiát – pontosabban annak szárazföldi részét, mivel a Csatorna-szigetek, Jersey és Guernsey a mai napig brit uralom alatt áll – végül II. Fülöp Ágost hódította meg 1204 Földnélküli Jánostól, aki korábban normandiai hercegként francia segítséggel áskálódott bátyja, Oroszlánszívű Richárd ellen.

Ettől kezdve Normandia a francia koronabirtok részét képezte, csak a Valois-házban fordult elő, hogy olykor apanázsul adták a tartományt egy-egy hercegnek. Így a későbbi II. János és V. Károly is Normandia ura lett. V. és VI. Henrik angol király a százéves háború során még megszerezte magának a szárazföldi Normandiát is egy időre. Az utolsó tényleges hatalommal bíró herceg II. Károly, XI. Lajos francia király fivére volt 1465–1469 között, aztán a címet a 18. század végéig nem adományozták. Legutoljára névleges hercegként XVII. Lajos dauphin 1785 és 1789 között.