Nyakfodor
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A nyakfodor körülbelül 1550-ig az ing felső részéhez tartozó, gyöngén fodorított finom vászongallér volt, melyet a XVI. sz. második felében az ingtől külön választottak és nagyobbra készítettek. A kezdetben még kis átmérőjü és csinos ráncokba szedett Ny. később, különösen III. Henrik francia király udvarában, egészen eltorzult; drótból készült széles átmérőjü korongra vonták és erősen kikeményítve fodorították; ezeket a korongformáju Ny.-okat gúnyból malomkő-galléroknak nevezték. Elterjedtek mindenfelé s férfiak és nők egyformán viselték. A XVI. sz. végén a Ny. ismét kisebb lett s a férfiak, elhagyván alóla a drótkorongot, vállukra hagyták hajlani a Ny.-ot, a nők ellenben a drótkorongot egyenesen fölfelé hajlítva, kemény fölálló gallért csináltak a Ny.-ból; ilyeneket még 1645 táján is hordoztak. Néhol a papok és a bírák hivatalos működésük alatt ma is viselik a nyakfodort. Mint népviselet fönnmaradt Alsó-Szászországban és Csahországban.
 |
Ez a szócikk részben vagy egészben a Pallas Nagy Lexikonából való, ezért szövege és/vagy tartalma elavult lehet. Segíts nekünk korszerű szócikké alakításában, majd távolítsd el ezt a sablont. |
