Páncél

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A páncél a test védelmére szolgáló eszköz. A páncél erős szövetre varrt gyűrűkből és pántokból, később teljesen érclemezekből állt. A rostélyos páncéling keleti eredetü bőr, melyet egymást keresztező bőr-, vagy ércpántokkal és nagyfejű szögekkel tették erősebbé. A gyűrüs páncéling vasgyűrükkel erősített bőr. Később a vasgyűrűket egymáshoz kapcsolták és így keletkezett a gyűrüs vasing. Voltak ezen kívűl láncos páncélingek is, melyek a gyűrüs páncéling és a gyűrüs vasing között való átmenetelnek tekinthetők. Ezeket a még egymáshoz nem kapcsolt gyűrűket úgy varrták föl, hogy egymást félig takarták. Belőlük fejlődött a 12. században már sok helyen a szemes páncél, melynek gyűrüi egymáshoz voltak szögezve. Ezeken kívül voltak lemezkés, pikkelyes vagy halhéj és szaruból készült s vassal erősített páncélok is.