Pósa Lajos (író)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Pósa Lajos (Radnót (Gömör), 1850. április 9. – Budapest, 1914. július 9.), a magyar gyermekirodalom klasszikusa, dalszerző
A pesti egyetem bölcsészeti karán tanári oklevelet szerzett. Egy évig mint tanár működött, aztán újságírói pályára lépett. Eleinte a Bolond Miska c. humoros lap, később az Ellenőr, 1875-től a Nemzeti Hírlap, 1881-től a Szegedi Napló munkatársa, 1889-től haláláig ismét Budapesten élt. Benedek Elekkel együtt megindította az első irodalmi értékű gyermeklapot Én Újságom címmel és annak szerkesztője volt. 1892-ben beválasztották a Petőfi Társaságba. Számos verskötete és több mint 50 kötetnyi gyermekverse jelent meg. Több száz versét megzenésítették. Műveit számos idegen nyelvre lefordították.
[szerkesztés] Főbb művei
- Pósa Lajos költeményei (Szeged, 1883)
- Tíz év alatt (Szeged, 1886)
- Édes anyám (versek, Budapest, 1897)
- Száll az ének (Budapest, 1899)
- Lidike (versek, Budapest., 1920)
- A magyar nép kesergője (Budapest, 1921).
)
Based on work by