Palladasz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Palladasz, Palladas (Alexandria?, Kr. u. 360 körül – Alexandria, Kr. u. 430 körül) Görög költő
Alexandriában élt szegényes körülmények között mint grammatikosz (tanító). Korának legjelentősebb epigrammaköltője volt, önálló kötete elveszett ugyan, de több mint százötven epigrammáját megőrizte az Anthologia Palatina és az Anthologia Planudea. Költészete fő mozgatóereje az elégedetlenség: felháborította a vagyoni egyenlőtlenség, a tisztviselők önkénye, elutasító iróniával szólt az akkor diadalmaskodó kereszténység képviselőiről is. Verseiban a panasz és az öngúny keveredett, ha saját szegénységéről, foglalkozásáról és legfőképp ha feleségéről írt. Epigrammái a gondolat tömör és csattanós megfogalmazásával hatnak, amit sokszor szójáték is kiemel. Formai vonatkozások, mint a metrika vagy a nyelvezet költőisége nem érdekelték, sőt szívesen használt durva szavakat. Erős és eredeti tehetségével megújította a görög epigrammaköltészetet. Korabeli népszerűségét bizonyítja, hogy két verse felirat formájában is előkerült, az egyik Epheszoszban, a nyilvános illemhely falán. Mégis, igazi követői nem voltak, a műfaj VI. századi felvirágoztatói más utakat követtek. Egy epigrammája:
- Csendben kelj át e szánalmas kis életen,
- csendben, miként az idő maga is halad;
- élj jeltelen, holtodban úgyis az leszel.
[szerkesztés] Források
Pecz: Ókori lexikon