Pszeudo-Longinosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Pszeudo-Longinosz, Pseudo-Longinos, Pseudo-Longinus (1. század), a „Peri hüpszusz" (A fenségről) címen hiányosan ránk maradt esztétikai mű szerzőjének tudományos elnevezése.

A szöveghagyomány az írást Dionüsziosz vagy Longinosz művének mondja, így a XIX. századig Longinoszt tartották a munka szerzőjének, mígnem bebizonyosodott, hogy e szerzőnév téves, a mű jóval korábbi. Ezután többen Dionüsziosz Halikarnasszeusz szerzőségét valószínűsítették, de ez a feltevés mindmáig nem elfogadott.

A szerző szerint a fenséges hatás elérésének vannak természet adta (nem tanulható) és megtanulható tényezői. Az első csoportba tartoznak a fenséges eszmék és a szenvedélyes érzelmek, a másodikba a gondolat- és beszédalakzatok, szórend, ritmus stb. Ezek tárgyalása után az irodalom hanyatlásának okaira tér át: szerinte azt nem a politikai (köz)szabadság hiánya, hanem az egyéni erkölcsök romlása okozza. A fenség kérdése a szerző számára -rétor kortársaitól eltérőleg- nem csupán stíluskérdés, hanem gondolkodásmód és szenvedélyek megnyilvánulása, jelle, erkölcs és tehetség kérdése. Ennek folytán irodalmi elemzéseiben is elsősorban ebből indul ki: a fenséget nemcsak bizonyos nagyszabású művekkel kapcsolja össze, hanem felfedezi Xenophónban vagy Szapphó egy művében is. Részben ez a szemlélet vezeti oda, hogy a szellemi élet hanyatlásának okát a jellemek hanyatlásában keresse. A fenségez azonban nemcsak az alkotó oldaláról vizsgálja, mint bizonyos lelkület megnyilvánulását, hanem a befogadó oldaláról is, mint bizonyos hatást. Ezért helyezi a nagy tehetségű írókat, egyes hibáik ellenére is a bár hibátlan, de közepes tehetségű, ezért kevésbé lenyűgöző írók elé. A szerző szemléletére a némileg platonizáló újsztoikus filozófia volt hatással.

[szerkesztés] Források

Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)