Pterodactylus antiquus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Pterodactylus antiquus a repülő őshüllők legísmertebbjei közé tartozik, a solhofneni palából számos hiánytalan csontváza került elő. Elterjedési területe nagy volt. A solhofneni leletek nem csupán vázrészeket tartalmaznak, bőrlenyomatok is fennmaradtak.
[szerkesztés] Jellemzői
A rövid törzset ráncos, pikkelytelen bőr borította. A hátulsó végtagok meglehetősen erősek, a farok rövidke nyúlvány, a szárnyak szélesek. Mindez arra utal, hogy az állat meglehetősen ügyetlenül, a denevérek módjára csapongva repkedett. Abban is hasonlított a denevérekre, hogy faágakon, sziklák peremén kapaszkodva fejjel lefelé lógva pihent. A kutatók véleménye szerint ügyesen mozgott, függeszkedve kúszott a faágakon. Nem állapítható meg, hogy nappali avagy éjjeli állatok voltak-e. A repülő őshüllők legkissebbjei közé tartoztak: méretben a magyarországi denevérekhez hasonlítottak.
[szerkesztés] Legfontosabb adatai
| Adat | Érték |
| Testméret | testhossz: 10-15 cm |
| Földtörténeti kor | felső jura, 150 millió esztendeje |
| Földrajzi elterjedés | Nyugat-Európa |
[szerkesztés] Forrásművek
- (magyarul) J. Beneš – Z. Burian: Az ősidő állatai. Gondolat, Budapest, 1989. ISBN 9632821378
Based on work by