Regent-ház
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Regent-házat a Keleti Károly utca és a Margit körút sarkán építette egy német kisiparos, Budapesten. Sárga falú épülete volt, itt lakott és dolgozott is egyben. Örökösei eladták a szerény épületet, az új tualjdonos szűknek találta, ő is túladott rajta, a fővárosé lett. A kiegyezés után nagy középületeket, bérházakat, villákat építettek köré. A vastag falú sárga kis ház azonban ennyi viszontagság után is megérte a 200 évet, de később lebontották. Vágó Rezső 1933 őszén megvásárolta a telket a fővárostól, 120 ezer pengőért. Az volt az elképzelése, hogy igazi mesepalotákat épít itt, a luxuslakásokban csupa gazdag ember lakik majd, és fia és lánya is ezt örökli meg.
A tervek gyorsan elkészültek. Megkezdődött a földmunka. A kubikusok 4 méter mély pincét ástak, ez is növeli a lakások értékét, majd megkezdődött az alapozás. Az ablakok a Margit-körúra (Mártírok-útja), a Keleti Károly utcára és a Statisztika kertre nyíltak. Akkor ez volt a magyar főváros legszebb bérpalotája. Homlokzatát fehér műkőlapokkal borították. Három üzlethelyiség is volt itt, a Pesti Magyar Kersekedelmi Bank fiókintézetet létesített itt, volt egy szép virágüzlet is. A többi helyiséget a drága, előlekő közönség fogadására berendezett Regent Kávéház foglalta el.
Így lett Vágóék csodapalotájából a Regent-ház. Itt lakni társadalmi rangot jelentett. Az utcáról semmi sem látszott a ház pincéjéből, légaknák bizosították a szellőzést. A bombázás után a lakók odahordták a legszükségesebb bútordarabjaikat, és aránylag nyugodtan éltek. Ételben-italban sose szenvedek hiányt, olvastak, kártyáztak, zenét hallgattak. A Széna-téri német parancsnokság is felfigyelt a ragyogó épületre. Ámde az SS-tiszteket nem a pincében folyó élet, hanem a földszintihely befogadóképessége érdekelte. A kávéház konyháját, bárját, a bankot és a virágüzletet is lefoglalták. Titokban sok tonna középnehéz tüzérségi lövedéket, kézigránátok, aknát és páncélöklöt tároltak ott. 1945. január 21-ről 22-re virradó éjszakán minden felrobbant. A ház összeomlott, a 20 tonnás tömeg rázuhant a pincére. Az összeroppant a teher alatt, és mindenkit maga alá temetett. Senki nem élte túl a katasztrófát. Soha nem derült fény, arra, mitől robbant fel a robbanóanyag.
1948 nyarán elkezdődött a romok eltakarítása. A sajtóban hírek jelentek meg arról, hogy a romok alatt kincs rejtőzik. Budapesten kisebbfajta aranyláz tört ki. A munkára ügyelő rendőrök és katonák alig győzték hazaküldeni azokat az ásóval, csákánnyal, bányászlámpával érkező csoportokat, melyek elhatározták, hogy életük kockáztatásával is megszerzik az aranyat. Zugügyvédek érkeztek a helyszínre, külföldi leveleket, megbízásokat mutogattak. Ügyfelük azt kívánta tőlük, hogy szerezzék vissza a "kommunistáktól" a pincében tárolt értékeket. Nyugaton romok alatt heverő rannyal tei kazettákról, gyémánt karkötőkből, milliókat érő műkincsekről is cikkeztek, egyszeriben sok szemtanú érkezett, akik "látták" a kincseket. Amikor a romokat elszállították, az egyik leszakadt erkély alól egy épen maradt ébresztőóra került elő. Mutatói éjfél után hét perccel álltak meg.
Based on work by