Sajtos nekrózis
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A sajtos nekrózis vagy másnéven caseatio a koagulációs nekrózis egyik fajtája, mely a legtöbb jellegben hasonlít is arra. Az elnevezés a makroszkópos megjelenésből adódik, hiszen a sajtos nekrózison átesett szövet előbb egynemű, zsíros sajthoz hasonló, majd száraz, szemcsés lesz.
Leginkább a Mycobacterium tuberculosa, a gümőkór (tuberkulózis) okozója váltja ki, mely ugyancsak jellegzetes mikroszkópos képet eredményez.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Mikroszkópos megjelenés
Homogén, eozinofil massza, melyben a magfestés minimális vagy hiányzik. Egy speciális festés, a Ziehl-Neelsen festés teszi lehetővé a kórokozók kimutatását, melyek a masszában meggypiros, pálcika alakú gócokként jelennek meg. A nekrotikus sejtek felismerhetetlen citoplazma körvonalakkal rendelkeznek. A szöveti szerkezet gyakorlatilag teljesen megszűnik.
A nekrotikus terület körül gyulladásos zóna jelenik meg, mely T-sejtekből, makrofágokból, epiteloid sejtekből és Langhans-féle óriássejtekből áll. Ezek alkotják a jellegzetes granulómát, a gümókor jellegzetességét.
A sajtos megjelenés a kórokozók által termelt peptidoglikolipidnek köszönhető, mely toxikus a sejtekre.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Források
- Pathológia jegyzet (Dr. Szakáll Szabolcs)
- A pathologia alapjai (Kumar, Cotran, Robbins, 1992, Semmelweis Kiadó, ISBN 9638154233)
- Histopathologiai gyakorlatok (Dr. Nemes Zoltán, 2005, Debrecen, DEOEC)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
 |
Orvostudományportál |
