Servius Tullius
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Servius Tullius a hatodik római király; a hagyomány szerint Kr. e. 578-534. között uralkodott, a Római Királyság élén.
Egy rabnő fia volt, akit Tarquinius Priscus (l. o.) és felesége Tanaquil isteni csodajelek folytán örökbefogadtak s akit utódjukká neveltek (a népi etimológia ebből vezeti le a Servius nevet). Később Claudius császár egyik beszédében értékesebb történelmi adat fordul elő Servius Tulliusra nézve, mely szerint Tarquinius Priscus idején egy Mastarna nevü etruriai ember vezette Rómába honfitársainak telepét, mely a Caelius hegyen ütött tanyát, mig maga Servius Tullius Róma királya lett. A későbbi hagyomány szerint Servius Tullius olyan tekintélyes volt, hogy Numa Pompiliuson kivül nem volt a királyok sorában hozzá fogható. Nemcsak az istentisztelet rendszerének teljes kialakítása fűződik a nevéhez, hanem az adórendszer emléke is, mely egyfelől mint a társadalmi osztályok alapja, másfelől mint az általános hadkötelezettség egy nemének kulcsa, sok száz éven által S.-féle alkotmány néven volt ismeretes. A S.-féle alkotmány, hasonlóan a Szolonéhoz, timokratikus volt, vagyis a legvagyonosabbak tartották a hatalmat kezükben. Ugyanezen beosztás volt a katonai szervezet alapja is. A hagyomány lassanként az egész közjogot Servius Tulliusrara vezette vissza, egyuttal pedig halálát is ugy irja le, hogy rokonszenves legyen. Állítólag S. két leányát Rarquinius Priscus fiai Lucius és Aruns vették feleségül, ezek közül Aruns neje Tullia sógorával Luciussal szőtt bűnös viszonyt, mire előbb mindketten megmérgezték házastársaikat, majd új házasságra lépévn, a patriciusok egy töredékével fellázadtak Servius Tullius ellen és őt is megölték. Mi több, Tullia atyjának az utcán heverő holttestén keresztül kocsikázott, amiért azt a helyet Vicus Scelebratusnak nevezték.