Sidó Ferenc
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Sidó Ferenc (Vágpatta, 1923. április 18. – Budapest, 1998. február 6.) kilencszeres világbajnok asztaliteniszező, labdarúgó, edző, sportvezető.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Sportolói pályafutása
Számos sportágban és egyesületben versenyzett. Pályafutását 1935-ben a Pozsonyi TE asztaliteniszezőjeként és labdarúgójaként kezdte. 1943-tól 1944-ig a DVTK labdarúgócsapatának kapusa volt, 1946-tól 1947-ig az Elektromos csapatában röplabdázott. 1940-ben az UTE asztaliteniszezőjeként került be a magyar válogatottba. Több alkalommal váltott egyesületet[1], de 1947-től kezdve már csak ebben a sportágban versenyzett. A második világháború utáni magyar asztaliteniszezés meghatározó egyénisége. 1940-től 1961-ig összesen százkilencven alkalommal szerepelt a magyar válogatottban, ez idő alatt a világbajnokságokon összesen huszonhat érmet – köztük kilenc aranyérmet – nyert. Az 1953. évi bukaresti világbajnokságon egyesben, férfi párosban és vegyes párosban is világbajnoki címet szerzett. Itt elért világbajnoki címe egyben pályafutása legjobb egyéni eredménye is. 1958-ban a sportág első Európa-bajnokságán tagja volt az Európa-bajnokságot nyert magyar csapatnak. Az aktív sportolástól az 1961. évi pekingi világbajnokság után vonult vissza.
[szerkesztés] Sporteredményei
[szerkesztés] Világbajnokságokon
- kilencszeres világbajnok:
- 1949, Stockholm:
- vegyes páros (Farkas Gizella)
- csapat (Kóczián József, Soós Ferenc, Várkonyi László)
- 1950, Budapest:
- férfi páros (Soós Ferenc)
- vegyes páros (Farkas Gizella)
- 1952, Bombay:
- vegyes páros (Angelica Rozeanu[2])
- csapat (Gyetvai Elemér, Kóczián József, Szepesi Kálmán)
- 1953, Bukarest:
- egyes
- férfi páros (Kóczián József)
- vegyes páros (Angelica Rozeanu)
- 1949, Stockholm:
- kilencszeres világbajnoki 2. helyezett:
- 1947, Párizs: férfi egyes
- 1950, Budapest: csapat (Farkas József, Kóczián József, Soós Ferenc, Várkonyi László)
- 1951, Bécs:
- férfi páros (Kóczián József)
- csapat (Farkas József, Kóczián József, Szepesi Kálmán)
- 1953, Bukarest: csapat (Gyetvai Elemér, Kóczián József, Sebők Miklós, Szepesi Kálmán)
- 1957, Stockholm: csapat (Berczik Zoltán, Földy László, Gyetvai Elemér, Péterfy Miklós)
- 1959, Dortmund:
- egyes
- csapat (Berczik Zoltán, Bubonyi Zoltán, Földy László, Pigniczky László)
- 1961, Peking: férfi páros (Berczik Zoltán)
- nyolcszoros világbajnoki 3. helyezett:
- 1948, London: vegyes páros (Angelica Rozeanu)
- 1950, Budapest: egyéni
- 1951, Bécs: egyéni
- 1955, Utrecht:
- egyes
- férfi páros (Kóczián József)
- csapat (Földy László, Kóczián József, Somogyi József, Szepesi Kálmán)
- 1957, Stockholm: férfi páros (Gyetvai Elemér)
- 1961, Peking: csapat (Berczik Zoltán, Földy László, Péterfy Miklós, Rózsás Péter)
[szerkesztés] Európa-bajnokságokon
- háromszoros Európa-bajnok
- Európa-bajnoki 2. helyezett:
- 1958, Budapest: vegyes páros (Kóczián Éva)
[szerkesztés] Főiskolai világbajnokságokon
- háromszoros főiskolai világbajnok
- főiskolai világbajnoki 2. helyezett
- 1951, Berlin: egyes
[szerkesztés] Magyar bajnokságokon
- harmincegyszeres magyar bajnok:
- egyes: 1947, 1948, 1951, 1953, 1954
- férfi páros: 1946, 1947, 1948, 1949, 1950, 1951, 1953, 1955, 1960, 1961
- vegyes páros: 1941, 1942, 1944, 1949, 1950, 1951, 1956, 1958, 1961
- csapat: 1940, 1948, 1949, 1950, 1952, 1954, 1961
[szerkesztés] Edzői és sportvezetői pályafutása
1967-ben a Testnevelési Főiskolán edzői, 1972-ben mesteredzői oklevelet szerzett. Visszavonulása után 1962-ben, majd 1966 és 1968 között a magyar válogatott játékosedzője, egyúttal 1963-ig a Magyar Asztalitenisz Szövetség országos szakfelügyelője lett. 1968-tól 1988-ban történt nyugalomba vonulásáig a Budapesti Spartacus vezetőedzője volt. Irányítása alatt a Budapesti Spartacus kilenc magyar bajnoki címet nyert. Tanítványai közül Klampár Tibor és Jónyer István világbajnokok lettek. Nyugalomba vonulása után a veterán sportolókat tömörítő szervezet, a Swaythling Club vezetője és a Európai Asztalitenisz Szövetség elnökségi tagja lett. 1992-től a Halhatatlanok Klubjának tagja.
[szerkesztés] Főbb művei
- Az asztalitenisz edzésrendszere (Lakatos Györggyel és Várkonyi Lászlóval, Budapest, 1956)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Interjú Sidó Ferenccel a Sportmúzeum honlapon
- Sidó Ferenc a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség honlapján
- Sidó Ferenc sírja a Farkasréti temetőben
[szerkesztés] Források
- Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
- Révai Új Lexikona – ISBN 9639015172Ö
- Új Magyar Életrajzi Lexikon – ISBN 9635474148
- Asztalitenisz egyéni és páros országos bajnokok (PDF formátum)
- Magyar asztalitenisz csapatbajnokok (PDF formátum)
- A Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség adatbázisa
[szerkesztés] Jegyzet
- ^ Egyesületei asztaliteniszezésben: 1935-től a Pozsonyi TE, 1939-től a Duna SC, 1940-től az UTE (Újpesti Torna Egylet), 1941-től a WMTK (Weisz Manfréd Vállalatok Testedző Köre), 1943-tól a Diósgyőri Mávag, 1945-től az Elektromos, 1946-tól ismét a Duna SC, 1947-től a Mezőkémia, 1949-től a Kőbányai Lombik, 1950-től a Budapesti Honvéd, 1953-tól a Munkaerőtartalékok SE, majd 1954-től a Budapesti Vörös Meteor.
- ^ Tizenhétszeres világbajnok román asztaliteniszező
