Sinszengumi
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Sinszengumi a Tokugava-sógunátus kései korszakának speciális alakulata volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történelmi háttér
Miután Japán az amerikai Matthew Perry hajóskapitány 1853-as látogatását követően megnyílt a nyugat számára az 1860-as években, az emberek fokozatosan elfordultak a Tokugava-sógunátustól. Úgy érezték, hogy a sógun képtelen őket megvédeni az idegen hatalmakkal szemben, ezért országszerte elterjedt a „Sonno joi!” felkiáltás, amely a császár hatalmának visszaállítását és a gyarmatosítók kiszorítását követelte.
Japánszerte kardtechnikákat (kendzsucu) oktató iskolák jöttek létre, számos új stílust dolgoztak ki, valamint tökéletesítették a régieket. A harcművészetet tanulók szeme előtt Japán megsegítésének hazafias gondolata lebegett. Az egyik legjelentősebb iskola Edó mellett, Tama körzetében volt, ahol Kondó Iszami oktatta a híres Tennen Risin stílust.
A harcos kedvű hazafiak Kiotóba sereglettek, ahol sógunellenes forradalmi mozgalmakra vártak.
1863-ban Kijokava Hacsiró 234 rónin tagságával megalapította a Rosigumit, amelynek látszólagos célja a sógun védelme volt.
[szerkesztés] A Sinszengumi története
Kijokava a Tokugava-rezsim támogatásával hozta létre a Rosigumit. Hivatalosan a sógun pártján állt, de valódi célja olyan róninok összegyűjtése volt, akiket a gyarmatosítók oldalán a bakufu (sógunátus) ellen használhat. Ezért 1863 márciusában, amikor a Rosigumi Edóból Kiotóba utazott, 13 szamuráj (köztük Kondó Iszami) kivált, és valódi hűséget fogadott a sógunnak. Ők alakították meg a majdani Sinszengumit. A Rosigumi hamarosan visszatért Edóba, itt további sógunhű tagok váltak ki, és megalapították a Sinszengumi „edói testvérszervezetét”, a Sincsogumit.
A Rosigumi, majd a kivált tagok Mibu városában (Kiotó mellett) szálltak, ezért a tagokat Miburók-ként is emlegették. A szó annyit tesz: Mibu róninjai. Az alakulat hírneve hamarosan megkopott, és a Mibu farkasai névvel illették tagjait. A Sinszengumi azt jelenti: „újonnan kiválasztott alakulat”.
A Sinszengumi első parancsnokai Szerizava Kamó, Kondó Iszami és Ními Nisiki voltak. Az alakulat kezdetben három parancsnok: Serizava-, Kondó- és Tomucsi csoportjából állt. A megalakulás után nem sokkal Tomucsi és Ieszató életének orgyilkosok vetettek véget.
| Szerizava csoportja:
Szerizava Kamó |
Kondó csoportja:
Kondó Iszami |
Tomucsi csoportja:
Tomucsi Josio |
Tomucsi halálát követően a Sinszengumi már csak Szerizava és Kondó két csoportjából állt. Mindkét csoport szállása Mibuban volt. Az alakulat levélben kérte Aizu daimjóját, hogy hadd lássák el a Kiotói rendfenntartó szerepét, és legálisan léphessenek fel a sógunellenes, császárhű forradalmi erőkkel szemben. Az engedélyt megkapták.
1863. Szeptember 30-án a Tokugava-rezsim elrendelte a Csósu klán Kiotóból való kiűzését. A feladat az Aizu- és a Szacuma klán feladata volt, akiknek a mibui Roshigumi-tagok segítettek. Különösen helytálltak a birodalmi székhely kapuinak védelmében, megakadályozva a Csósu klán visszatértét. Hűséges szolgálatuk jutalmaként kapták meg a Sinszengumi nevet. Az elnevezés vagy a birodalmi bíróságtól, vagy Macudaira Katamoritól, az Aizu klán daimjójától származik.
A Sinszengumi fő ellenségei a gyarmatosítókat támogató róninok voltak, akiket a csósui Mori klán fogadott a szolgálatába.
Szerizava és Ními vakmerő Sinszengumi nevében végrehajtott akciói félelmet keltettek az alakulat iránt Kiotóban, holott feladatok a béke megőrzése volt. 1863. október 19-én Ními Nisiki, akit egy birkózókkal való harca miatt alparancsnokká minősítettek le, szeppukut követett el Hidzsikata és Janami parancsára. Kevesebb mint két héttel később Szerizava orgyilkosság áldozata lett. A megbízó Macudaira Katamori volt, Kondó csoportjának tagja.
Szerizava és Ními számos vakmerő tettet hajtott végre a Sinszengumi nevében. Irónikus, hogy míg céljuk a rend megőrzése volt, a kiotói lakosságban félelmet keltettek. Később Nímit egy birkózókkal való harc miatt alparancsnokká fokozták le őket, majd 1863. október 19-én Hidzsikata és Janami parancsára szeppukut követett el. Alig két héttel később Szerizava bérgyilkosok áldozata lett, a megbízó Macudaira Katamori volt Kondó csoportjából.
1864-ben az Ikedaya-incidens alkalmával a Sinszengumi megmentette Kiotót a leégéstől, így egycsapásra híressé vált. Ennek köszönhetően számtalan újonc jelentkezett a Sinszengumi szolgálatába.
A Sinszengumi végig hűséges maradt a Tokugava bakufuhoz, amelynek bukásakor kiűzték őket Kiotóból, bár az utolsó erejükig harcoltak. A Meidzsi kormány elfogta és lefejezte Iszami Kondót. A Sinszengumi végét Tosizo Hidzsikata halálával jegyzik 1869. május 11-én.
A Sinszengumi mindvégig hűséges maradt a Tokugava bakufuhoz. A sógunátus bukásakor kiverték őket Kiotóból, ahol az utolsó emberükig folytatták a küzdelmet. Kondó Iszamit a Meidzsi-kormány elfogatta és lefejezte. A Sinszengumi megszűnését Hidzsikata Tosizó 1869. május 11-ei halálára tesszük.
A keménymag néhány tagja, úgymint Nagakura Sinpacsi és Szaitó Hadzsime, túlélték az szervezet feloszlását.
[szerkesztés] A szervezet tagjai
Fénykorában háromszáz tagja lehetett a Sinszenguminak. Ez volt az első szamurájszervezet a Tokugava-korszakban, amely nem szamuráj származású harcosokat is sorai közé fogadott. Ezt megelőzően Japánnak a szigorú társadalmi hierarchiája ezt nem tette volna lehetővé. Sokan a szamurájlét és a politikai jogok utáni vágyból csatlakoztak. Tévhit azonban, hogy a Sinszengumi tagjainak nagy része nem szamuráj osztályokból származott volna. 106 tag közül (ekkor 302 volt az összlétszám) 87-en szamuráj-, nyolcan földműves-, hárman kereskedő-, hárman orvosi-, hárman papi- és ketten kézművesi származásúak voltak. Jónéhány vezető, úgymint Janami, Okita, Nagakura és Harada, született szamuráj volt.
[szerkesztés] A Sinszengumi szervezeti felépítése az Ikedaya-incidens után
Parancsnok: Kondó Iszami, a Tennen Rishin Ryuu negyedik mestere
Főtitkár: Jamanami Keiszuke
Parancsnokhelyettes: Hidzsikata Tosizó
Hadi tanácsadó: Ito Kasitaró
Őrmesterek:
- Okita Szodzsi
- Nagakura Sinpacsi
- Szaito Hadzsime
- Macubara Csudzsi
- Takeda Kanrijuszai
- Inoue Genzaburo
- Tani Szandzsuró
- Todo Heiszuke
- Szuzuki Mikiszaburo
- Harada Szanoszuke
Kémek: Simada Kai, Jamazaki Szuszumu
[szerkesztés] A Sinszengumi szabályzata
A Sinszengumi szabályzatának szövegét valószínűleg Hidzsikata Tosizó írta.
A szabályzat öt cikkelye a következőket tiltotta:
- A szamuráj becsületkódexétől való eltérés (Busidó)
- A Sinszengumiból való kilépés
- Saját használatú pénz gyarapítása
- Mások jogvitájában való részvétel
- Személyes párbaj
Aki megszegte valamelyik szabályt, annak szeppukut kellett elkövetnie. Ezen túl a következőket is be kellett tartani:
- Ha valamelyik egység parancsnoka halálos sebet kap, egysége köteles az utolsó emberéig mellette harcolni, és ott elesni.
- Bármilyen nagy is legyen az áldozatok száma, csak az egység vezetőjének a holttestét szabad elvinni.
Talán a legfontosabb szabály valamennyi közül ez: „Szeppukut kell elkövetni, ha egy Sinszengumi-tag egy idegennel való harc során – legyen ez munkája, vagy sem – képtelen megölni ellenfelét, és hagyja elfutni azt.”
Hidzsikata tökéletesen meg akart felelni a Busidó kódjának, ezért rendkívül szigorú szabályok betartására kötelezte a tagokat. Félelmet keltett a tagok között, hogy azok biztosan betartsák Kondó és az ő parancsait. Ez a fegyelem a fő oka annak, hogy a Sinszengumi egy ilyen erős, rettegett szervezetté vált.
A szervezet története során sokakat köteleztek szeppuku elkövetésére, vagy végeztek ki kémkedés gyanúja miatt.
[szerkesztés] Az egyenruha
A Sinszengumi tagjai jól láthatóak voltak a harcokban köszönhetően megkülönböztethető egyenruhájuknak. A egységes öltözet Szerizava parancsnok utasításai alapján a kimonón hordott haoriból és hakamából állt. A kimonó ujjait fehér zsineggel, taszukival kötötték fel a hónaljak alatt a hát mögött, hogy a kimonó buggyos ujjai ne legyenek útban harc során. Az egyenruha egyediségét főleg a haori világoskék (ritkábban világossárga) színe adta. A haori ujjait „fehér, hegy mintázatú csíkokkal” szegték. Az eredmény egy rikító egyenruha volt, amely kitűnt az átlagos harcosok barna, fekete, szürke ruhái közül. Ha harcra került sor az egyenruha nem csak könnyű azonosíthatóságot jelentett, de jól látható fenyegetést is az ellenfél számára.
[szerkesztés] Ábrázolások a médiában
2004-ben egy Japán televíziós csatorna, az NHK egy egy év hosszú televíziós drámasorozatot kezdett vetíteni Shinsengumi! címmel, amely a Sinszengumi történetét követi. Írta és rendezte Mitani Koki.
Egy 2003-as japán dráma When the last sword is drawn [1] címmel a Sinszengumi végét filmesíti meg különböző történelmi alakokra fúkuszálva, mint Saito Hadzsime.
A Kaze Hikaru című történelmi-fiktív mangában egy Tominaga Sei nevű lány fiúnak álcázza magát, hogy csatlakozzon a Mibu-Rosigumihoz (a majdani Sinszengumi) és megbosszulhassa apja és bátyja halálát.
A Rurouni Kenshin című népszerű fiktív történelmi mangában, amelyből animét is készítettek, megjelenik Szaito alakja egy Sinszengumi utáni feladatában. Feltűnik a Rurouni Kenshin's OVA című animében is, amelyet Samurai X néven adtak ki az Egyesült Államokban. Mindkét anime az Ikedaya-incidens idején játszódik.
Az 1999-es Gohatto című film a Sinszengumit ábrázolja az Ikedaya-incidens után egy évvel.
[szerkesztés] További olvasmányok angol nyelven
- Shinsengumi: The Shogun's Last Samurai Corps, by Romulus Hillsborough (2005) ISBN 0804836272
- Samurai Sketches: From the Bloody Final Years of the Shogun, by Romulus Hillsborough (2001) ISBN 0966740181
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Shinsengumi Headquarters Website created to address the needs of those who are interested in the history, related film/TV/anime, fanfiction, fanart and various incarnations of the Shinsengumi.
- Hajimenokizu A site dedicated to Saitou Hajime and the Shinsengumi in various fictional and historical incarnations.
- Historical article on the Shinsengumi
- Geocities about Shinsengumi
Based on work by